A Vinyasa Flow Egyesület szervezésében kerültem a Cavallo
lovastanyára Kovalik Natihoz az érzelmek tudatosítása workshopra. Ezen a kiscsoportos, lóval asszisztált tréningen (Natív módszer), a testérzeteink
megfigyelését, a kialakult érzelmek (és nem gondolatok!) tudatosítását és minősítés
nélküli megélését, elfogadását valamint ki- és elmenekülés-mentes átélést gyakorolhattuk
különféle lovas feladat közben.
Csodás, szelíd, dimbes-dombos vidéken, hatalmas területen terjed
ki a lovastanya. S bár a természet már elengedte őszi pompáját, de így
lecsupaszodva, pőrén is érezhető volt, hogy milyen békés, a szó minden
értelmében tiszta és szép a táj.
Fotó: Südi Istvánné Pató Zsuzsa
Hatalmas domboldalnyi karámba léptünk be, ahol a lovak
számára óriási tér volt, futkározni, vágtázni, legelészni, más lovakkal barátkozni.
Mintha börtönéből szabadult volna városi lelkem! Körülölelt
a határtalan szabadság. A végtelen természet, ember alkotta, tájidegen épület-nélküliség
és körülöttem a szabadság, az érzékenység és erő négy lábon járó szimbólumai: a
Lovak. Szabadon.
Ahogy haladtunk beljebb a karám belsejébe természetes
állapotukban figyelhettük meg a napfényben békésen sütkérező, füvet eszegető
lovakat. Bár úgy tűnt, hogy ügyet sem vetnek ránk, de mégis különös, de
érezhető módon tudtam, hogy érzékelik a jelenlétünket. De ügyet sem vetve ránk,
tették a dolgukat, talán kicsit fennhéjázva is, hogy ’mi bizony már láttunk
ilyen pesti, színes népeket, mint ti’ :).
Fotó: Cavallo
Haladtunk tovább egyre beljebb és egy fiatal kis (nagy)
fekete, kivételt tett és kedvesen hozzánk lépett. A gyermek kíváncsi örömteli gesztusaival
szaglászott, ismerkedett, kémlelt, üdvözölt bennünket. Olyan érzés volt, mint
amikor egy kicsi gyerek először, magától fonja a karját nyakad köré, és nem
szükségből, vagy hiányból, hanem szeretetből megölel. Szívmelengető volt.
Haladtunk tovább Furfanghoz, hogy kapcsolatba kerüljünk. Nemcsak
mi vele, hanem mi együtt. Kölcsönösen.
Először csak néztük ahogy ritmusosan
tépkedi a még megmaradt főcsomókat. Szép volt és fenséges. Erősen és szisztematikusan
rágott megállás nélkül. De a szeme sarkából már figyelt. Majd felemelte a
fejét, mintegy kémlelve az eseményeket, meg hogy mit akarunk. De úgy látta
semmit :).
Zavartalanul tovább evett. Saját eszközeinkkel jeleztük, hogy szeretnénk
rátenni a fejtartó szíjat. De ez nem az ő nyelve volt. :) Még néhányszor felemelte a
fejét, de mi esetlenek és ügyetlenek voltunk. Élveztem, hogy figyelem a
folyamatot, jelen vagyok és kivételesen nem szeretném feltétlenül és hatékonyan
megoldani a feladatot. Végül a következő fej emelésnél, nyúltam a szíjért és
közösen a ló fejére tettük. Nati segített a füle mögé igazítani.
Megdicsértük
és megszeretgettük, majd jött a következő feladat: Vezessük át a lovakat a tanya
másik oldalára, a gyakorló karámba. Nem volt triviális ez sem. A 450-500 kg-os
állat egy pici, óvatoskodó, körülményes, ’ezt így kell?’ típusú bizonytalan
utasításra nem indul meg. Csak oldalról lehetett kimozgatni a lecövekelt
állapotból. A gyakoroló karámban számos
érdekes feladat következett, valamelyik nagyon könnyen és természetesen ment,
de valamelyik nagyon nehezen jött össze.
Nati személyre szabottan segített mindenkinek, kinek-kinek a
saját elakadásában és volt lehetőségünk arra is, hogy kívülről megfigyeljük a
többieket működés, gyakorlás közben. A lóval való munka kiváló tükör volt.
Nati sokat
segített abban is, hogy adott szituációban lefordítsa a ló gesztusait,
érzéseit, non-verbális kommunikációját számunkra. Megértettük, hogy melyik ló,
mikor, mitől elégedett, együttműködő, ideges, érdektelen vagy mikor érzi magát
fenyegetettségben.
Fotó: Marie Claire
A gyakorlás során egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy csak tiszta,
egyértelmű, világos szándékkal, tiszteletteljes és partneri hozzáállással lehet
célt érni a lovakkal (is). Ha a szándék zavaros, ha túl sok a gondolat, ha túl
sok az okoskodó mérlegelés, ha túl sok az erőből, akarásból cselekvés akkor a
ló ellenáll és befeszül.
De ha nincs elég erő, ha bizonytalanság van, ha asszertív
kommunikációval, udvarias hangon elmagyarázod (elracionalizálod), hogy mit
szeretnél, vagy azon pörögsz, hogy szabad-e ezt neked csinálni, megfelelő-e,
helyes-e, amit csinálsz és vajon mit gondolnak a többiek, mit gondol a ló,
akkor egyszerűen nem történik semmi. Hiányzik az összpontosítás, hiányzik az
eltökéltség, az elhatározás ereje (szankalpa shakti) és a ló nem érzi az
irányítást. Az egész tehát végig olyan, mint egy érzékeny, érző libikóka játék,
a túl sok és a túl kevés között.
Az igazi feladat az, hogy megtaláld az erő és a
határozottság valamint a tisztelet és a partnerség éppen megfelelő elegyét és arról, hogy ebből az attitűdből irányíts. És ezek a határok- akárcsak más, kétlábú
lényeknél :) -
eléggé eltérőek lehetnek karaktertől, feladattól, tértől, időtől függően. Azaz
folyamatos figyelem, folyamatos kapcsolat szükséges. Mi más ez, ha nem egy
magas fokú vezető képző?! Ahol vezetni tanulunk; irányítani a gondolatainkat és érzéseinket. Vezetni, de nem mást, hanem önmagunkat.
