Jól feltöltöttük az elemeinket! Elementáris volt :)

Négy nap alatt a tattwák körül

"Folyam istene, kérlek segíts engem
Vadon istene, fiaidnak szava kél
Tüzek istene, kérlek lobogj bennem
Szelek istene, utamon ma te kísérj"

A természeti népek egy nagy tett, egy neves esemény, egy fontos életszakasz vagy akár egy nagy változás, döntés előtt az őket körülvevő és fenntartó erőket hívják segítségül tánccal, zenével, rajzokkal, képekkel, füsttel, illatokkal, növényekkel, termésekkel.

Zenével, mert a zene nagyon különleges, érezzük a testünkben a ritmusát és dallamai áthatják az egész lényünket és mozgásra késztetnek, ami ébreszti, tisztítja a testet. A mozgással oldódnak a blokkok, feszültségek, elindul az energia áramlása, keringése, ami feldob, emelkedetté tesz. A zene közvetlenül a szívbe hatol (minta szándékosan kihagyná a racionális elmét:)) és megérinti a Lelket. Nem is kérdés, hogy a jó zenétől gondolkodás nélkül lelkesek leszünk:).

De mi is történt még velünk?!

Megszentelt és megtisztított a pajkos eső mielőtt a vidám, tarka szentélybe léptünk.

Formába rendeztük a föld terméseit kapcsolódva mindazzal, ami táplál és éltet. Majd kicsit eltemettük a szorongásainkat, félelmeinket.

Alkottunk képeket, hogy képesek legyünk, hogy képbe kerüljünk a belső dolgainkkal és a képzelet segítségével a képesség tettekké erősödjön. És hagytunk elúszni magunkból egy kis merevséget, megrekedtséget.



Követtük az ősök útját belső csendességbe merülve.

Dolgoztunk a tapintással, az érintéssel szeretettel és gondoskodással telve.

Néztük volna a tűz játékát, de e helyett egy mini szimbolikus tábortűz adott teret a meghitt, nagy családi tűzhelynek. Elégetve erőtlenségeinket.

A szélrózsa minden irányában kavarogtunk és hagytuk, hogy elvigye a hangosan pukkanó szél az érzelmi sérelmeinket :).

Dolgoztunk földdel, vízzel, tűzzel, levegővel, fél-elemmel és szer-elemmel.

Mert bennünk van Mindez: ami fönt, az lent; ami kint, az bent.
A Méru-hegy körül járja bennünk táncát a föld, a víz, a tűz, a levegő és a tér. A bolygók és a csillagok róják körkörös pályáikat. Tengerek és óceánok végtelenül hatalmasodnak. Folyók, tavak, örvények, áramlások, források behálózva fodrozódnak. A mélységben magma izzik belül, dühös vulkánok dúlnak. Bennünk tombol a vihar, az orkán és cirógat a lágy szellő. Az igaz jógi mind tudja és éli ezt.

Mindezek formálnak, gátolnak, segítenek, félelmeket ébresztenek, támogatnak és átalakítanak minket. Azon dolgoztunk, hogy felfedezzük, felébresszük magunkban őket és éljük meg támogató minőségüket valamint szelídítsük meg, integráljuk sötét-árnyék, tomboló, romboló erejüket.

A jóga oktató párja

Minden sikeres férfi mögött áll egy nagyszerű nő. És minden sikeres nő mögött áll egy nagyszerű férfi.
És persze, hogy mi a siker, és éppen a jógában mi is a siker, ez egy más kérdés... De annyi bizonyos, hogy minden elkötelezett jógini mellett egy erős, megértő és türelmes férfi áll.


Aki elfogadja, hogy a jógaórák este vannak, éppen akkor, amikor ő hazaér a "csatából" és a ház kacér, kedves úrnője helyett, az üres lakás várja.
Hónapról- hónapra tapasztalja, hogy a hosszabb lélegzetvételű, tematikus tanfolyamok, a sok készülést igénylő workshopok és komolyabb képzések alkalmas időpontja pedig, mi más lenne, mint: a hétvége. A piros betűs Közös Idő.

Ő az, aki a legjobban tudja, hogy az ötletek, az ihletettség és az inspiráció egyáltalán nem követi a munkaidőt, de helyet és teret kér magának legtöbbször az együtt töltött ellazultság és felszabadultság közepette, a legváratlanabb pillanatokban. Ilyenkor a közös film néhány percre megáll, a papíron gyorsan sistergő ceruza hangja hallható és akkor már pontosan tudja, hogy a "Csak egy pillanat" megint hosszabb lesz, mint amit a pillanat természete indokolna.
Ő az, aki hű fegyverhordozóként a jóga kellékeket rendezvényről- rendezvényre logisztikázza, miközben a hobbiként magára szedett fotós tudása és igényes fotós cuccai újra és újra értelmet nyernek és meghitt, szép jógás pillanatokat rögzítenek. Megint.

Ő az, aki sok-sok új ötlet vagy oktatás-módszertani felvetés, próba, előtesztelés "kísérleti egere".  Aki sok-sok kérdést, kétséget, bizonytalanságot, probléma felvetést véleményez pszichológiai, menedzseri, műszaki, logisztikai, akusztikai, statikai, időbeosztási, időjárási és még ki tudja hányféle szempont alapján....

És amikor egy- egy nagyobb munkával túlvállalva, túlterhelve magad szabadkozol, hogy "soha többet... nem, nem most már nem lesz ilyen projekt ", csak egy szemöldök emeléssel reagál, amikor bejelented az újabb nagyszerű ötleted....

Ő az, aki melletted áll, amikor nincs ihleted és elkeseredett vagy. Ő hozza a takarót,  amikor kimerült vagy. Ő az aki, ismeri a szüntelenül lobogó belső tüzedet és hűtő borogatást hoz vagy tudja, hogy már megint nem ittál eleget.

Bár te vagy a jógaoktató mégis sokszor oly bölcsességgel, oly türelemmel és oly példaértékű hozzáállással közelít az élet dolgaihoz, hogy lenyűgöz a tudása vagy sok-sok évnyi tanulmányodra gondolva, egyszerűen kevésnek érzed magad.

Ő az, aki a vega párja mellett jóízűen, lelkiismeret furdalás nélkül elszopogat egy sült oldalast. És persze leginkább vacsora közben ontja az okos szavakat.:) Bölcsességeit otthon a  "Kolbászos Buddha" szútra összegzi, az időtlen, idétlen családi szállóige-gyűjtemény :)))

Legyen ez a blogbejegyzés most egy mély meghajlás és köszönet a Párom és minden jóga oktató párja előtt. Hiszen időnként az az érzésem, hogy a jóga oktató párja a legnagyobb jógi.
Nekünk magunknak és minden párnak azt kívánom, hogy legyen elég erőnk és bölcsességünk ahhoz, hogy kölcsönösen tudjunk egymás mögött, de leginkább egymás mellett állni.

És legyen így a mondás: Minden sikeres ember mellett, egy nagyszerű Ember áll.