Ez az a kérdés, amit gyerekként, amikor tanuljuk e világ
szabályait, ismerkedünk a földön érvényes „törvényekkel” milliószor felteszünk,
de az idő és az életünk előrehaladásával egyre inkább elalszik bennünk.
Benne van ebben az is, hogy egyre több ismeretet sajátítunk
el, megnő a tudás és a tapasztalás is bennünk és számos dolog egyértelművé és
világossá válik. De nyilván összefüggésében van a szocializációnkkal is,
amelyben megtanuljuk, hogy mikor mit lehet, mit illik megkérdezni,
megkérdőjelezni. A kérdésfeltevései kedvünket és a kérdéseink tartalmát az is
befolyásolja, hogy korábban egy-egy adott témában a szüleinktől, társainktól,
tanárainktól milyen mélységű, milyen minőségű válaszokat kaptunk. És persze
sorolhatnánk a tényezőket, amelyek befolyásolják a kérdéseinket, de tény, hogy
idővel egy csomó tevékenységünkben, szemléletünkben, kialakul bennünk egyfajta rutin
és beidegződés. És már nem kérdezzük meg magunktól, hogy miért, hanem csak
leszegett fejjel haladunk a kijelölt ösvényen, abban a hitben, hogy tökéletesen
ismerjük azt és sokszor fel sem pillantunk a megszokásból.
A rutinnak természetesen van helye az életben, hiszen a
hétköznapi életünket egyszerűbbé és gyorsabbá teszi. Biztosan Te is sok időt töltesz
az interneten vagy közösségi portálokon. Kétségtelen, hogy gyorsan lehet
információt szerezni és hatékonyan kommunikálni. Vegyük azt az egyszerű példát,
hogy ha minden egyes alkalommal, amikor készítesz egy fényképet és posztolsz,
akkor eltöprengsz a mobiltelefon és az internet működési elvén, az
összeköttetésen, a kapcsolódáson, majd az adott tevékenységed értelmén és
szükségszerűségén, vagy azon, hogy hogyan hat majd ez a poszt, hogy valóban azt
fejezi-e ki, amit megosztani szeretnél. Nos ez eléggé megnövelné az erre szánt
időt, de mégsem mondom azt, hogy teljesen értelmetlen dolog lenne. Éppen az
ilyen kérdések vezetnek új ötletekhez, a kreativitás megnyilvánulásához, de legalábbis
a figyelem és az éberség fenntartásához.
Én ezért nagyon fontosnak tartom, hogy ha a jóga gyakorlás
útjára lépsz (de bármilyen más tevékenységről is legyen szó), hogy a lehető
legőszintébben kérdezd meg önmagától, hogy: MIÉRT? Miért a jógát válaszod? Biztos, hogy annak a
kevéske szabadidőnek, energiának, ami rendelkezésedre áll ez a legjobb
letöltési módja számodra? Biztos, hogy ez az út, ez a módszer vezet oda, ahová
menni szeretnél?
A válaszok egyénenként nagyon különbözőek lehetnek, de a legfontosabb,
hogy azt a választ ad meg, ami a leginkább megérint, ami a leginkább
felvillanyoz, amikor zsigerből érzed, hogy EZ AZ! EZ A CÉLOM! EZT SZERETNÉM
ELÉRNI! IGEN, EZÉRT CSINÁLOM!
Légy magadhoz őszinte! Ne az egészség általános üzenetébe
burkolózz, ha formás popsit szeretnél. Ne kényszerítsd bele magad a
megvilágosodás keresésébe, ha a fájó hátadon szeretnél enyhíteni. Ne a mindent
megváltó bölcsességet hajts, ha előbb szeretnél megerősödni az érzelmeid, félelmeid
uralásában.
De találd meg azt a célt, ami akkor is kitartásra sarkall,
amikor nehéz. Amikor elfáradtál, amikor elkedvetlenedtél. Mert csakis a
számodra megfelelő cél, a megfelelő szándék éltet és ad erőt. A nem megfelelő pedig
kialszik benned. És hibáztatod a módszert, az eszközt, arra hivatkozván, hogy
„ez nekem nem jön be” vagy még inkább „na, ez sem jött be”, pedig lehet, hogy
csak rosszul mérted fel önmagad.
A célok és a mozgatónk persze térben és időben is változnak,
mint ahogy mi magunk is. Ezért érdemes időről-időre újra feltenni a kérdést:
Miért? Vannak célok, amiket elértünk és tovább kell lépnünk, vannak célok, amik
elavulnak bennünk és kiüresednek. És olyan is van, hogy az úton felismerjük,
hogy valami előrébb kerül az életünkben, adódik egy részcél, vagy valami pillanatnyilag
prioritást kell, hogy kapjon.
Ne hagyd ki, kialudjon a szemedből a kérdések keltette
kíváncsiság és a válaszok keltette lelkesedés. Tudd, hogy mit, miért teszel.
Értsd, éld az életed úgy, hogy szándékaid szem előtt tartod, mert akkor a
motivációd szelét be tudod fogni a vitorládba, amely a céljaidhoz repít
szélsebesen.
