Az egyik jelentés egy ige, egy cselekvésre ösztönző definíció. A másik pedig egy főnév, egy állapot.
Igába vonni, igába hajtani, uralni, ellenőrzés alá vonni, a jógának, ez az egyik magyarázata. Azaz a test, a légzés, az elme feletti kontroll és uralom elérése. Ez a gyakorlás, a fegyelem, az önfegyelmezés és az aszkézis útja. A szisztematikusan felépített, hosszú időn keresztüli, megszakítás nélkül végzett praxis, törekvés a cél felé.
Ha úgy tetszik ez az út, egy kapu, amelyen a bejutást keressük, amelyen át egy másik világba léphetünk. Ez irányt szab és mozgásban tart. Számos akadályt, ellenállást hoz felszínre, de egyben támogat, segít és utat mutat.
Ezt ellenpontozza a másik jelentés, amely szerint a jóga EGYség, egyesülés, unió. Ez az Ember eredendő, természetes állapotára utal, amely elkülönültség nélküli. Szerves és elidegeníthetetlen része a mindenben és mindenkiben ott lüktető, mindent átható Életáramnak. Igaz természete szerint örök, végtelen bölcsesség, tudatosság és boldogság. Az önmegvalósításnak ebben a fázisában a test, lélek és szellem nem különállók többé; összhangban, egységben vannak a gondolatok, érzések és cselekedetek. Igazzá vált.
Mondhatjuk úgy, hogy ez a cél, úgy mintegy áldás, egy állapot, amelyben kialszik a törekvés. Ez a megállapodottság, a megnyugvás érzése, amelyben teljességet élhetünk át.
A mérleg két serpenyőjében szüntelenül billeg a két minőség:
A cselekvés, törekvés, elhatározás, akarat, változtatás, küzdelem és a "nem adom fel" útja. Valamint az elfogadás, megnyílás, megengedés, beleengedés, önátadás és a létezés korlátlan öröme.
A gyakorlás útján járva egyre inkább megtapasztaljuk, hogy a jógában a mozgás elcsendesít. A mozdulatlan lecsendesedettség pedig új utat tár elénk. Kihunynak az ellentétek, elmosódnak az éles határok, az ellentmondások látszólagossá válnak.
A Kettő Eggyé válik. A Nap és a Hold, a "ha" és a "tha" gyönyörűen egybe olvad. A jógában egyesül.
