Ez az írás azért keletkezett mert én személyesen nem találtam olyan ünnepi rítust, olyan beavatást, amely 13 éves lányoknak szól. Akik kamaszodnak, kritikusak, cinikusak, érzékenyek, okosak, közhelyeket nem tűrők, kicsit felnőttek, kicsik gyermekek... Nem találtam olyan mondanivalót, amely az én számból, az én lényemből hiteles...
TAVASZ- LEÁNY
Engedd megjelenni
szemeid előtt a kibontakozó tavasz képkockáit. A terméketlennek tűnő, sötét
földből apró magvacskák szöknek szárba. Friss, harsány, zöld száracskák,
levélkezdemények életörömmel terve bukkanak a felszínre.
A magok, amelyek a
Föld méhének melegében érlelődnek, most megindulnak és megmutatják magukat.
Növekednek.
Mint az ötletek,
gondolatok, tettek, alkotások. Nyílnak, majd színpompás virágaival borítják be
a tavaszi világot.
Simogat a finom meleg és nyílnak a kabátgombok is. Lekerül a sál, a sapka, libben a szoknya.
Vidámsággal és
kacérsággal telve sziporkákat szórnak a lányok a fiúk tekintetébe és biregrést
hintenek egészen a szívükbe.
A Természettel együtt
ébredsz, együtt nyílsz, együtt borulsz virágba.
NYÁR- NŐ
A nap sugarai tovább
melegednek, felforrósítják a levegőt, a Földet és a kis szíveket. Nyárba fordul
a világ. A NAP magasan jár, erősen és intenzíven ragyog.
Megérleli csupa-csupa
zamatos, mosolygós gyümölcsét: az epret, a málnát, a dinnyét, a cseresznyét.
Erős vagy Te is. Most
minden sikerül, most minden könnyű Neked. A tervek, vágyak megvalósulnak, az
álmok, alkotások testet öltenek.
E tűz járja át a tested is: bizsereg benne a forróság, lobog az izgalom, él a szerelem.
Teljes erejével és pompájával
élni, érezni, nevetni, szeretni hív most a természet. Tombol a nyár és benne
táncolsz Te is.
ŐSZ- ANYA
De a tomboló forróság
enyhülni, beérni, beérkezni vágyik.
Az aranysárga kalászok
és napraforgók lehajtják fejüket. A szőlőtő, az őszibarackfa, a diófa, a fügefa
a nyári nap melegét magába szippantva ajándékként kínálja értékes, tápláló
gyümölcseit Neked.
Majd a levelek sárgulni,
barnulni, lilulni, vörösleni kezdenek, mint egy csodás festmény, amivel a
természet színpompás búcsút int a lehullás, az elmúlás előtt.
Gondolatok és emlékek
buggyanak fel, majd ülepednek.
A megvalósulások,
betakarítások ideje ez. A “nagy tett” utáni sikerek, kudarcok, élmények,
hiányok gyűjtésének és értékelésének tere.
Amikor a kacagás bölcs,
szelíd mosollyal készül a pihenésre.
Még élvezed az őszi nap
utolsó simogató sugarait a bőrödön, de a szívedben már érzed a búcsú érintését!
TÉL- BÖLCS ASSZONY/
PAPNŐ
Hűvösödnek a szelek,
majd odakint megjelennek az jégkristályok a tócsák felszínén és szállingózni
kezdenek a hópihék.
A fák, a bokrok levetik
minden pompájukat, minden jelmezüket és ott maradnak egyszerűen, szürkén,
meztelen.
Majd mindent hó takar
be. Nem marad más csak a csend és a hideg. Az égen az ezüstös HOLD dereng.
Leválnak, elmúlnak az
elhalt gondolatok, érzések. Kiürül, kitisztul a Tér Benned. Amikor kint semmi
nincs, minden belül van.
A
fájdalom - az együttérzés
a
gyengeség - az érzékenység
a
könnyek - a megtisztulás.
A téli álmok, látomások,
eljövendő jóslatok megpillantásának mágikus ideje ez. A női varázserő
kifejlesztésének tere, amikor fortyog a bájital és életre kel a varázsige.
A Föld láthatatlan
anyaméhe azonban féltve, magába ölelve őrzi az Élet apró magvait. Mert Ő tudja,
EZT kell vigyázni. És tudja, hogy a sötétnek is van ereje. Ő ekkor él, És a
megújulásra készül. Mert amikor a jég elolvad, akkor Ő, a NŐ hozza el a
tavaszt.
