Találkozás a Belső (aerial jógázó:) Gyermekkel

Beszámoló a Fly&Chill 2022 Aerial jógatáborról

Egy hepe-hupás, erdei útnak csak épphogy nevezhető nyomvonalon érkeztünk a Völgybe. Egy vadnyúl mutatta az utat az elvonuló központhoz, hosszasan vezetett, mint valami rendkívül figyelmes utaskísérő.

A kihívásokkal teli érkezés megérte, mert a látvány és a hely magáért beszélt. Környes-körül szelíd dombok öletésében, rétekkel, legelőkkel tarkítva a Völgy szívében található ez a Kincs:) A közúti forgalom zajától távol, átjátszótornyok és antennák közelsége nélkül, egy minden szempontból csendes és tiszta hely várt Bennünket, nyitott szívvel.

Ez az aerial jógatábor kinek az ismerkedéssel, kinek a felelevenítéssel indult. Az első gyakorláson  néhányan most, életükben először találkoztak a hammock-kal, azaz a selyem hintával, amely biztonságosan rögzítve lóg a levegőben. 

A biztonság minden esetben nagyon-nagy hangsúlyt kap, végig a gyakorlás során is, de már a helyszín kiválasztásánál és a felszerelés összeállításánál is. Sok-sok heveder, csavaros acélkarabiner,  hegymászókötél és daisy chain és persze sziklamászó- és eszközhasználati ismeret az asszisztensem ebben a munkában.

Az aerial jógában a selyem anyag egyrészt segíti, támogatja a jógagyakorlást, mint egy szuper oktatói asszisztens:))), ez által számos jógapóz könnyebbé válik az anyag segítségével, hiszen kikönnyíti a testet. Jobban bele tudunk ereszkedni egy-egy pózba, így egészen jól rá lehet érezni a pózokban lévő aktivitásokra, erővonalakra, miközben mégis könnyed és áramló marad a gyakorlat kivitelezése.

Másrészt azonban egy instabil, labilis környezetbe helyezi a jógagyakorlást ezzel extra figyelmet, tudatosságot és izomaktivitás követel magának. A legmélyebben fekvő, stabilizáló izmokat is bekapcsolja és munkára bírja.;)

 

Talán e miatt, meg az út izgalmai miatt, az első gyakorlásnál még fel sem tűnt, csak később, hogy milyen csodás természeti környezetben gyakorolunk. Az oldalt nyitott gyakorlótér a kis (tényleg kicsi:) tó mellett, egy kedves, fűzfaágakkal takarózó, szemérmes:) zöld hídon közelíthető meg, ahol csigák és szarvasbogarak is örömmel átkelnek. 

Minden gyakorláshoz hoztam zenét (spéci track list-tel), de mindezt elvetettem. Egyszerűen, természetesen, madárcsicsergésre, méhek dongásara és tücsök zenére gyakoroltunk.

  

Majd a megérdemelt ebéd következett:). Bőséges, zöldséges, gyümölcsös, különleges és finom ételekkel tápláltak végig a völgy munkatársai bennünket. 

Délután egy kis beszélgetéssel és asszociációs játékkal kezdünk el kapcsolódni a bennünk élő, spontán, kreatív, szabad, gyermeki lélekrészünkhöz. A hammock-okat alacsonyra állítottuk és egy kis chill következett a lassulás, a megérkezés, a mélyülés, az önmegfigyelés jegyében.

Este kontemplációs, gondolatébresztő és inspiratív kérdésekkel dolgozunk, tovább építve a kapcsolatot, lépésről-lépésre haladva az úton a belső gyermekünkhöz.

Másnapra teljesen belejöttünk az aerial jógagyakorlásba. Fantasztikus koncentrációval, játékos tanulással és kíváncsisággal teli bátorsággal vetette bele magát kivétel nélkül mindenki a gyakorlásba.  Valóban úgy, mint a gyerekek, akik mindig játékban vannak és nem tudják és nem is akarják abbahagyni. Minden játék. Természetes állapotunk a játékban levés. Spontának, kreatívak és szabadok. Ilyenné váltak az aerial gyermekek.:) Katartikus élményeknek lehettem szemtanúja:).

 

Az ízletes ebéd után tovább folytatódott a felfedezés,  hangutazásra indultunk:). A nagy forgalom és csigalassú :) mezőgazdasági járművek jelezték, hogy most valami egész más jön. Először a kis (azaz a normál méretű) tibeti hangtálak szólaltak meg, ők készítettek fel bennünket a "samsara" azaz az óriás hangtál rezgéseire. Ezt a hangfürdőt azonban a vihar is megirigyelte és hatalmas villámlással és esővel érkezett meg ő is a helyszínre:).

A közel 2,5 méteres, 2,5 tonnás óriási hangtál, 9 féle fémből készült. A méretéből adódóan bele is lehet feküdni, amikor rezgésbe hozzák. Mondanom sem kell mi is kipróbáltunk! Rendkívül intenzív ereje egészen a sejtekig hatolt! 

Miközben egészen átrezegtünk, az eső csak szakadt és szakadt. Feláztatva a hazafelé vezető útnak már nem mondható nyomvonalat (!) és rendesen eláztatva a szabadtéri gyakorló teret is. De a gyerekeknek semmi sem jelent gondot!!! Átcuccoltak, megszárítkoztak és már készen is voltak a további játékra:)

A napot mi mással, mint esti mesével és sok-sok beszélgetéssel zártuk:)

A harmadnapi utolsó gyakorlás után a kültéri pavilon igazi játszótérré változott, ahol mindenki kúszott, mászott, kapaszkodott, hintázott, lógott a szeren a kedvenc aerial jógapózaival "játszva":)

Gyorsan eltelt a 3 nap és csupa mosolygós, örömmel és felszabadultsággal teli boldog gyermek született újjá és indult tovább az Életútján.

Gyógyult bennünk a belső gyermek a sok-sok játék és örömteli felfedezés hatására. Gyógyult bennünk a városi ember, a természethez közel, saját, igazi természetünkhöz kerülhettünk közel. Gyógyult bennünk a társas lény, a kapcsolódni vágyó, szív egységét kereső Lélek,  a sok-sok őszinte beszélgetéssel és történeteink megosztásával.

Köszönöm, hogy kísérhettelek ebben a játékos önismereti folyamatban. 

Om Shanti.

                                                    "Minden, ami létezik, benned él,

                                                     A föld, a csillagok, az óceán.

                                                     Te is benne élsz a fák leveleiben,

                                                     A madarak dalában.

                                                     Ott vagy minden emberben,

                                                     A szél suttogásában.

                                                     Hát szeresd.

                                                     Hiszen ha őket szereted,

                                                     Magadat szereted."

 

( Kalimonasz, kép: Nerina Canzi)

Kreativitás és Áramlás

 Ilyen volt a nyári flow és önismereti jógatáborunk

 

Négy nap együttlét, női körben, megmerítkezve az együttérző figyelemben és saját történeteink megosztásában. 

Minden flow jóga és önismereti táborunk nagyon erős a fenti közösségi minőségben és ehhez az idén  a teremtés, alkotóképesség és a tiszta szándék erejének a témáit adtuk még hozzá.

A kreativitásunk ébresztéshez a jóga és az önkifejezés minden érzékszervre ható eszközeit igyekeztünk bevonni, hogy ki-ki habitusa és egyéni beállítottsága szerint megtalálhassa azt, amivel nagyon együtt tud rezdülni, mélyülni, emelkedni és betekintést nyerjen abba is, hogy hogy lehetnek akadályok, elfojtott tartalmak, elutasított területek.

Együtt hoztuk létre a Teret, azt a szent és áldott helyet, amelyben 4 napig együtt gyakoroltunk. Készítettünk egy csodás termés mandalát, amelyben megjelenítettük az Élet Virágát. Benne minden színnel, minden formával, minden alakzattal, minden rezgéssel, minden tapasztalással, minden látható és láthatatlan kapcsolódásával, mindennel, ami az Élet.

A mandala a 4 nap  folyamán végig élt, fejlődött, növekedett, változott. Burjánzott, sohasem állt meg, semmi nem maradt benne változatlan. Mindenki hozzátette a saját építőkövét, minden apró mozzanatnak helye, jelentősége volt. Megtapasztalhattuk, hogy munkánk másokkal is kölcsönhatásban van, hogy mások is hozzátesznek , elvesznek (ajaj:), hogy az Élet  egy nagy közös ALKOTÁS. Megfigyelhettünk viszonyulásunkat a változáshoz, átalakuláshoz, ragaszkodáshoz, a szépséggel és a harmóniával kapcsolatos megéléseinkhez vagy éppen a pusztulás, elmúlás, rombolás váratlan bekövetkezéséhez.

A flow jóga kreatív eszközeivel minden nap ébresztettük a test áramlatkeltő képességét, hogy a fizikai akadályokat, elakadásokat átjárhatóvá tegyünk. A test nyelvén megjelenítettük Shiva táncát, amely a tűz átalakító erején keresztül változást hoz, átalakít és a felszabadulás felé vezet Bennünket.

 

Kerestük majd megjelenítettük a matracon is a tiszta szándékunkat,  támogatást, erőt, türelmet és elfogadást kérve a megvalósuláshoz, de rábízva mindezt a Gondviselésre.

Kapcsolódtunk a természeti elemekkel, dolgoztunk a hangokkal,  rezgésekkel a termetes és manifesztáció vibrációjával.

A vizuális önkifejezésben egy csodás áramló női alakot festettünk meg ismerkedve az akrilfestékkel, a színek, formák segítségével megjelenítve a vásznon a saját belső világunkat. Ismerkedünk a hennával, ezzel a csodás, természetes testfestékkel. Tiszta szándékunkat megerősítve és ennek a tudatosságával feltöltve festettük meg azt, az új minőséget, amely meghatározó most az életutunkon.

A kreativitást, a spontaneitást, az életörömöt számos játékos gyakorlattal, kapcsolódással és sok-sok nevetéssel is megfűszereztük.

Teret, időt és táplálást kapott a bennünk élő, belső gyermek, miközben növekedett és erősödött az önmagért, az életéért teljes felelősséget vállaló felnőtt én részünk is.

Hiszem, hogy a legnagyobb teremtés, hogy megtaláljuk a helyünket ebben a világban, megértsük és megéljük a sorsunkat és az életfeladatunkat,  hogy létrehozzunk önmagunk legigazibb verzióját, ráeszmélünk valódi önmagunkra, igaz Önvalónkra.

Jó volt Veletek ismét, szívet-lelket feltöltő, őszinte kapcsolódásban. Szeretettel várlak Benneteket az őszi programjainkra!

Menni a félelem felé

Ez a bejegyzés azoknak szól, akik nem szoktak énekelni.

...És tudom… igen, hogy azért nem szoktál, mert nincs hangod...nekem sincs...

Én vagyok az, akinek a legjobb barátai, akik mellettem ültek a suliban, nevetne szóltak, hogy inkább hagyjam ki a közös éneklést az órán...:)

Én vagyok az, akinek a családjában volt sütögetés és tábortűz, közös énekléssel, de a szülők kedvesen intettek, hogy látják rajtam, hogy szeretek énekelni...de higgyem el nekik nem olyan öröm...:)

 

Majd én vagyok az, akit mély szeretettel megkértek keresztlányom születésekor, hogy nekem igazán nem szükséges énekelnem a kis csöppségnek...:)

Szóval az éneklésem a vicces sztorik és szállóigék közé került a családban és a barátok között is. És én magam is tudtam ezen tiszta szívvel nevetni. Úgy voltam vele, hogy az Isten nekem más képességeket adott, nem is van talentumom, csak speciel nem éppen az éneklés...és ez így rendben van.

Ebben változást egy jóga program hozott, ahol egy Ganésa mantrát recitáltunk közösen. Mindenkinek volt benne egy kis saját szövegrésze, amit csak ő énekelt, mert a mantra hosszú volt és idegen, megjegyezhetetlen szanszkrit szavakból állt.  A megfelelő időben kellett belépni a saját részletemmel, így egyszerre volt koncentrációs gyakorlat, elme tisztítás és közösségi élmény.

 

A gyakorlat végére eleredtek a könnyeim és potyogtak vég nélkül. Olyan jól esett együtt közösen énekelni. Ráébredtem, hogy ez az élmény nekem évek óta mennyire hiányzott.  Szembesültem vele, hogy olyan mélyen eltemetem az éneklést magamban, hogy már eszembe sem jut, hogy gondolni sem merek rá, egyszerűen száműztem a gondolataimból. Kizártam magamból a közös éneklés felszabadító erejét, az egységélményt, amely a közös énekléből fakad.  Hagytam elhalni az életöröm egy részét, mintha kiléptem volna az ÉLET áramlásának egy részéből.

De ez nem is csoda, hiszen kezdettől fogva tehát újra és újra kaptam a megerősítést arról, hogy ez nekem nem megy és éppen azoktól az emberektől, akik ítéletében megbízhattam, akik a legközelebb álltak hozzám. 

Ez a felismerés mélyen a szívembe mart és megfogadtam, hogy változtatok ezen. Felszabadítom magam ebből az elfojtásból. Elkezdtem magamnak énekelni...tusolás közben...a csobogó víz bátorságot adott... Majd kimerészkedtem a "nagyvilágba"... gyakoroltam az akkori párom előtt és persze jött karácsonykor a családi "Csendes éj .." is. 

 Nem vezetett egyenes út, sok-sok göröngy volt benne még, hiszen az akkori párom "profi" énekes volt, kórusolimpiát nyertek....elég jó füllel megáldottan...csupa segítő szándékból... biztos tudjátok...otthon nem könnyű:) És a családban sem, ahol őszinte kisgyerekek vannak...tudjátok...még kicsik... nem épült ki bennük a jó szándékú tapintat....:)

De belül dolgoztam ezen és elkezdtem részt venni a körülöttem lévők éneklésében, úgy mintha én is egy lennék közülük. És nem úgy, mintha én lennék itt a Kis "Bice-bóca". Nem kerestem külön az alkalmakat, de jöttek családi szülinapok, baráti éneklések:) Tudtam, hogy szeretnék menni ezen az úton, és nem féltem már a megaláztatástól, kritikától, elkezdett eloszlani bennem a szégyen. Vállaltam, hogy nem tökéletes a hangom, persze senkié sem a környezetemben (és nincs is tökéletes!), és tudatosítottam magamban és megosztottam a többiekkel azt is, hogy ezt én tanulom, most gyakorlok. Beszéltem arról, hogy ez nekem nehéz, de szeretnék lebontani egy nagyon erős gátat magamban. 

Kerestem a hangokat, hangterjedelmet, nyitottan figyeltem a többieket. Fejlesztettem a figyelmemet a dallamokban, ritmusban. Nem akartam elérni semmit, csak azt, hogy jól érezzem magam, hogy én is része legyek az éneknek. 

Ebben az időszakban a csúcs az volt, amikor kiskamasz, extrán kritikus keresztlányom karácsonykor a fa alatt azt mondta "Adri, neked nem is olyan rossz a hangot...". Én az egekbe ugráltam. Majd máskor anyukám jegyezte meg, hogy „jééé kislányom neked van hangod!!!”.

A következő szintlépést megint a mantrák jelentették. Amikor az oktatóm megkért, hogy vezessem én a csoportban a mantra gyakorlást. Azaz tanítsam be az éneket, szöveget és recitáljuk együtt az egyik csoporttársunk gyógyulásáért. A torkomban dobogott a szívem, de a felkérés fontos személytől jött és az "ügy" messze túlmutatott az én személyes félelmeimen.

Persze tudom, a mantráknak nincs túl bonyolult dallama, nem kell hozzá túl nagy tehetség sem, különleges hangterjedelem sem. De bennem, belül akkor is dolgozott az egész múltam és kihívást jelentett amiatt, amit magamban viseltem. És sikerült! Egy kis lépéssel ismét legyőztem önmagam. Nem is tudta senki. Csak én tudtam. Sikerült kordában tartani a félelmeimet és nem hagytam, hogy elszigeteljen valamitől, ami fontos nekem.

Ez a folyamat évekig zajlott (zajlik) bennem, nem egy pillanat műve. Sok-sok kis lépés sorozata, sok-sok tudatosítás, sok-sok önelfogadás és sok-sok kommunikáció a szeretteimmel erről a belső útról, amit magamban jártam.

Nem lettem kirtan énekes, zenei pályába sem kezdtem,  de örömmel és felszabadultan veszek részt a közös éneklésben. És mi kell ettől több? Hiszek a dalokban. A dal szívnyitó erejében. Az együtt-ben. A saját hang megtalálásában.