2011. augusztus 23., kedd

Várgesztesi metamorfózis

Hogyan is lehetne elmondani az elmondhatatlant, leírni a leírhatatlant!?


 Nemcsak azért, mert annyi minden történt, annyi esemény, annyi ismeret, annyi tapasztalás halmozódott fel, amely még 2 héttel a tábor után is áthatja mindennapjaim jelentéktelen perceit, értékessé, igzalmassá és időn kívülivé téve azokat, hanem azért is mert nagyon sok minden nem kívül, hanem belül történt. Számos bennem szunnyadó gondolat-csírának, láthatatlan törekvésemnek, tapasztalasaim zsákutcájának ismerete nélkül pedig alig érthető, hogy pár egyszerű gondolat, miért is hatolt mégis az eleven húsomig.

Honnan is kezdhetném: a felnőttkoromtól, a születésemtől vagy még korábról?:)

Kezdem talán a koncentációval. Öt napig a figyelmem, az érzékeim olyan élessé váltak, mint a kisgyermekeknek, akik épp az életet tanulják és minden hangot, színt, illatot, láthatót és láthatatlant hiánytalanul magukba szívnak. Mágikus állapot ez, hiszen nem pusztán a szavakat értelmét keresed és rendszerezed, hanem a mondanivaló, a lényeg sejlik fel benned.

Nyitottá váltam és részt tudtam venni olyasmiben, amiben korábban soha. Nyitottá váltam önmagam számára és a közösség számára is. Képes voltam magam kritikusan, de humorral szemlélni, a gyengeségeimet nem szégyenkezve vagy önostorozva, hanem szelíden látni. Képes voltam a kérdésekre nem a racionális, elemző elmémmel válaszolni, hanem mindezt magam mögött hagyva, a lelkem mélyére nyúlni és ott kutatni.

Képes voltam tényleg (!) belátni, hogy 'a kevesebb több' és kihagyni valamit, ami izgalmas volt, magamban maradni, s közben mégsem lemaradottnak lenni.

Képes voltam részt venni közös játékban, de nemcsak részt venni, hanem részese lenni és megélni, átélni a együttműködést, a közösséget. Képes voltam nyitottan az emberek szemébe mosolyogni, örülni az örömeiknek és bíztani nehézségeik pillanatában.
És mindez nem volt nehéz,erőltetett vagy álságos színjáték, hanem egyszerűen csak természetes.
Furcsa, mert ez az attitűd, amelyet hasonló táborokban, összejöveteleken mások arcán vagy viselkedésében láttam, többnyire visszatetszést vagy önámíást jelentett számomra. És lám átestem a ló túlsó oldalára!:) Mindenkiere mosolygó, harmónikus, nyitott emberré váltam! 5 napra. Legalább.:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése