Játék a tűzzel

A taratka a jógában a satkarma azaz a hat (sat) tett, cselekedet (karma) egyike, amelyek a test belső megtisztítását célozzák. Ezek a gyakorlatok az orrjáratok, a bélrendszer, a gyomor méregtelenítése mellett az elmével, a beteg, megbetegítő, csapongó, szétforgácsoló gondolatokkal is foglalkoznak.

Ajurvédikus szempontból vizsgálva ez a gyakorlat (is) a három dósa egyensúlyának megteremtésére és kiegyenlítésére törekszik.

A trataka az egy pontra való összpontosítás gyakorlata. Ez az ’egy pont’ számos dolog lehet, de legelterjedtebb a gyertyalángfigyelés.

És vajon mért a gyertya?

Először is fényes. Vonzza a tekintetet. A tűz figyelése egy nagyon ősi, mély késztetés az emberben, már az ősi kultúrákban is, majd később a nap és a tűzszertartásokban is megmaradt.

A tűz különleges minőséggel bír. Megtisztít és átalakít. A hő fertőtlenít, méregtelenít. A tűzben égő anyag (az emésztés tüze által is) új, gyakorta szubtilisebb, finomabb minőséget kap (pl. ételből energia, szénből hő). A tűzzel meleg és a fény jár, amely táplál, élteti az élőlényeket.

E mellett olyan aspektusa is van, hogy edz és erősebbé tesz (gondoljunk az acél megmunkálása). A lángja mindig fölfelé törekszik, (ha megfordítod az égő gyufát, akkor is) minden helyzetből az ég(i világ) felé törekszik.

Anyagi természetű, látod a szemeddel, de mégsem tudod megfogni. Valahogy ott hordozza magában a szellem, a láthatatlan világ magját. Mintha az anyag és a szellem határán táncolna. Emlékeztet bennünket. Emlékezteti a Lelkünket.

Ez mind-mind benne van a tudatalattinkban, amikor a lángot, a tűzet nézzük, de ha a puszta gyakorlatra koncentrálunk akkor is számos „előnye” van a gyertyának.

A gyertya lángja picit mozog, enyhén lobog. Maga a láng egy, de mégis számos részt tudunk felfedezni, elkülöníteni benne. Más a kanóc körüli színe, a láng közepe, és a láng teteje. Más a színe, más a mozgása. És akkor ott van még a láng körüli udvar.

Azaz miközben a relatíve sok inger, információ ér el hozzánk a lánggal kapcsolatban, amely „munkát ad” az érzékelő elmének, leköti őt, mégis egy pontban, a láng megfigyelésében tudunk maradni. A mi túlterhelt, ingerekkel telezsúfolt zakatoló, koncentrációhoz nem szokott elménknek könnyebb így, erre a picurkát változékony dologra odafigyelni, amely ráadásul ösztönösen vonzza a tekintetet.

Miért jó az egy pontra történő összpontosítás?

A gyakorlat a koncentrációs erő fejlesztésével a figyelmünket, a megfigyelőképességünket növelhetjük. Azaz megtanuljuk mélyégében és komplexitásában megfigyelni és megérteni akár a külső, akár a belső folyamatokat.

E mellett a trataka segít abban, hogy a szétforgácsolódó, széthúzó gondolataink, elméleteink, kétségeink helyett, a bennünk zajló gondolatfolyamatot egy mederbe, egy irányba tereljük. Ez megnöveli a hatékonyságunkat abban,hogy koncentráltabban legyünk képesek egy helyzet, egy probléma megoldására az által, hogy megtanulunk maximálisan arra figyelni, amit csinálunk.

A gyakorlat tehát tisztíja az elmét. Ez által nő a koncentráció bennünk, nő a tudatosságunk és a jelenlétünk is az adott pillanatban. Vagyis megszűnnek a múlt, a jövő képei, fokozatosan felolvad a környezet, a külvilág helyette az „itt és most”-ba húz a gyakorlat. És ez jó. Nagyon jó. J