(A moziról most nem is teszek említést, mert nagy bánatomra ez teljesen háttérbe szorult.)
Persze nem panszkodni szeretetnék, hiszen a nyaralás a horvát tegnerparton, az Ördögkatlan fesztivál, a családi ünnepek (diplomakiosztó, szülinapok, lakodalom, keresztelő stb.) nem tétlenséget, ürességet, hanem inkább egy más típusú teltettséget, sok-sok élményt, megfigyelést, tapasztalást és egyben számos elgondolkodni, átgondolni valót hoztak.
A nem kevés, ellenben kiváló bor elfogyasztása valamint a testmozgás általános hiánya már-már elvonási tünetként jelentkezett nálam. Pszichésen és fizikálisan is hiányzik az aktivitás, a mozgás.
Húsba vágóan tudatosodott ma bennem a felismerés, hogy mintha egy elhanyagolt, eltompult, ellustult, berozsdásodott testtel lenne dolgom. Nehezen mentek a poziciók, nehezemre esett munkára bírni a testem. Rémisztő, hogy mennyire el tud nehezedni a test az anyagban, megával húzva a szellemet is. Ugyanis ez az állpot a lelki, gondolati síkot is elkezdte magáévá tenni.
Szóval tudatosítottam a gyakorlás hiányát, a test tompulását miközben gondolataim a jógaoktatói témakörben rótták szokásos köreiket. Úgy éreztem, hogy nincs itt az idő, még türelemmel várnom kell. Nincs meg a tudás, a gyakorlat, a tapsztalat, hogy erre az útra lépjek. Hogy kevés vagyok és csak sürgetném az időt, hogy legyen az, aminek még nem jött el az ideje. Hogy túlságosan a távoli jövőbe tekintek, hogy leckéket ugranék át, hogy önálltatok és ajtóstul rontok a jóga nyugott házba. Hogy vágyom a tudást, a bölcsességet, miközben türelmetlen vagyok és akaratos. Hogy minden erőmmel, akaratommal építeném a jövőt, miközben ennek az útnak nem biztos, hogy ez a nyitja.
Mindeközben persze folyt a gyakorlás. A mai órák a köldök-tájéki energiák ébresztését célozták meg (ülő helyzetben evezés, lábfelhúzások, nyújtott fekvésben csavarás, guggoló helyzetben csavarás a köldök nyomásával stb.) majd az ellentétpárok, azaz hátrahajló pózok követték a kiegyenlítést (matsiasana, íjtartás, chakasana). A fentiek közül talán hídpóz az egyik legintenzívebb testtartás, amely mindenképpen egy haladó gyakorlatnak minősül. Miközben borzasztó jól esett a nyújtás éreztem, hogy minden testrészem mintha "csipkerózsika álmából" ébredne. Egyszerre estett jól az erőfesztés és a nyújtás, miközben ezzel egyidőben tiltakozott a szervezetem az igénybevétel ellen.
Lassan egy éve járok ezekre az órákra és a mai alkalom megint alátámasztotta az észrevételem, amit néhány hónapja csíptem fülön és azóta is meglepődve figyelem a jelnséget. Árpi egyszerűen megváltozott. A távolgástartó, megközelíthetetlen jógaoktató most magyaráz, javít, tanít, figyel ránk, mélyít, pontosít, visszajelez, segít, elmétetet, hasznos tanácsokat, fontos támpontokat ad. Szívvel lélekkel. Nem kötelességből. Mintha egyszerűen átléptünk volna egy határvonalat és most már komolyan vesz bennünket. Most már nemcsak a fittnesedzésre ki-be járkáló; hol volt, hol nem volt idegenek vagyunk, hanem nebulók, akik kicsit kiállták az idő próbáját, akikkel érdemes elkezdeni a tanulást.
Szóval rengeteg plusz kapunk egy-egy kéztartás, válltartás, egy-egy irányultság, törekvés pontosítására. A bizalom, a nyitás felénk teljesen nyilvánvalóvá vált.
Az órát légzőgyakorlatokkal, a szokásos váltott orrlyukú légzéssel zártuk. Az oktató már az óra egész folyamán finoman terelt bennünket, de most nyilvánvalóvá is tette, hogy lassan itt lenne az ideje, hogy a fizikai megfigyeléseken túl lassan kezdjük el magunkat ráhangolni a finomabb érzékelésre is. Hogy az otthoni gyakorlásban is tudatosítsuk, hogy egy-egy néhány gyakorlatból álló feladatsor, konkrétan ránk hogyan hat Hogy mindezt szükség esetén megfeleően tudjuk alkalmazni. Tanuljuk meg, tapasztaljuk meg, hogy mi az, ami nyugtat, aktivál, energetizál, éberré tesz stb. Jó ég tudja, hogy hányszor hangzott már el ez az instukció és jó ég tudja, hogy hányszor nem hallottam meg. Némi mocorgás után igyekeztem megtalálni a kényelmes, egyenes testtartást a légzés gyakorlására...
"Ne erőlködj, csak hagyd, hogy a maga természetes módján a légzés megtörténjen"....Azt hiszem ez az utolsó mondat, amit fel tudok idézni a légzőgyakorlatból. Mert egyszercsak rémülten arra eszmélek, hogy nem, vagyis, hogy alig veszek levegőt, hogy iszonyatosan lelassult a lélegzetvételem, mintha teljesen el is feledkeztem volna róla. Dehát ez épp egy légzőgyakorlat, ahol a légzésemet kellene megfigyelnem és uralnom. Na ez szép! És akkor döbbenek rá, hogy nemcsak a légzésről feledkeztem el, hanem saját magamról is. Hogy egyszerűen nem tudom felidézni, hogy mire gondoltam az elmúlt kitudja milyen hosszú időben, hogy egy pillanatra azt sem tudom hol és ki vagyok. Teljesen elvesztettem az idő és a térérzékelésemet. Egyszerűen megfeledkeztem saját magamról. És ez teljesen megdöbbentett. Ilyen még nem volt. Pillanatok alatt őrült izgalom lett urrá bennem:).
Az óra végén a tapasztalatainkról, elmélyülésünk mértékéről, mélységéről kérdezett az oktató. A szokásos tizes skálán:) Én 8,5-t mondok, a másik lány mosolyog pont Ő is arra gondolt. A fiú egy 6-ossal kiengeszteli magát. Árpi sokatmondóan mosolyog. Barokk körmondatokba kezd az idegrendszer egyénenként eltérő reakcióiról, hozott múltbéli problémákról beszélni... Majd elmondja, hogy a lány légzésszáma percenként 6 volt, amely valóban egy mély nyugalmi állapotnak mondható. A fiú reakciói egyszerűen nem voltak láthatók, mérhetők valahogy nem adott jelet magáról. Az én reakcióm pedig valami oknál fogva nagyon váltakozó volt. Hol felgyorsult, hol lelassult, amely egyáltalán nem nyugalmi állapotra enged következtetni. De a 8,5-től pláne nagyon messze van. A számomra sem hétköznapi és meglepően intenzív élménytől áthatva elmesélem belső történéseimet és érzem, hogy mindenki kétkedve figyel. -"A légzéskimaradás megtörténhet egy nagyon mély meditációs állapotban. Ha ez nem fojtó, rossz élmény, akkor nem kell megijdni tőle. Sőt."-Árpi mosolyogva ecseteli az állapot kialakulásának körülményeit. Bennem pedig feltámad a kétely, hogy valóban megtörtént mindez? Hiszen kivülről épp az ellenkezője látszott. Nem is én lennék, ha nem vizsgálnék, elemeznék, kételkednék:))) És ekkor hirtelen elmosolyodok. Éppen ez az! Épp erről az énemről feledkeztem meg végre néhány pillanatra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése