2014. január 8., szerda

„Miénk itt a tér!”


Facebook, youtube, twitter, okostelefonok és free wifi mindenhol. Kommunikálunk, csevegünk, csiripelünk, megosztunk, véleményt nyilvánítunk, kedvelünk, ismerünk. 

 De van-e a kimondott szavunknak súlya? Megtestesül-e az ige? Meghalljuk-e a saját belső hangunkat? Megmentheti-e az emberiséget az Ötödik elem (Bruce Willis-szel vagy nélküle)?:)

A hangért, a beszédért, a kommunikációért, az önkifejezésért és a belső világunk megmutatásáért a torokközpont, a visuddha csakra felelős. Eleme, az ötödik elem :), azaz a tér vagy éter, amely a legfinomabb természetű, de mégis anyagi. Belőle születik a sűrűsödés által a levegő, a tűz, a víz és a föld. Energiaközpontjainkon lentről fölfelé haladva az éter tehát az utolsó elem, a további, magasabb központokhoz már nem kapcsolható a megnyilvánult világot alkotó természeti elem. Ez a központ a felső hármassághoz tartozik bennünk, azaz kapu a szellemi világhoz.
A visuddha csakra totemállata az elefánt. Keretes szerkezetű ez a rendszer, hiszen az első és az utolsó anyaghoz köthető energiaközponthoz, azaz a legdurvább és a legfinomabb elemhez is ugyanaz az állat kapcsolódik. Mit tud ez az állat és miért ő kapcsolható e két szélsőséghez?
Míg a muladhara vagy gyökércsakrához egy szürke, ormányát lefelé lógató, adott esetben 7 ormánnyal is rendelkező, több tonnás állat kapcsolódik, addig a torokközponthoz egy fehér, felálló ormányú változat köthető.

Muladhara csakra


A fenti, szürke behemót a föld elemhez, a tömeghez, a legsűrűbb anyaghoz kapcsolódik, aki érzékszervein keresztül kapcsolódik a világhoz, szippantja magába a külvilág ingereit és a létfenntartásért felelős. Ilyen szempontból a szaglás, a legelemibb, a legösztönösebb szervünk, hiszen a szagok végtelenül meghatározóak akár az étkezés, akár a szexualitás során.


Visuddha csakra

A fehér viszont a tisztaság, a megtisztultság színe. A toroközpontot a Nagy Tisztaság központjaként is említik (visha = méreg, tisztátalanság shuddhi = tisztítás). Az ind mitológiában találtam egy érdekes történetet. A Dévák (félistenek) és a démonok állandó harcukat egy közös cél, a hallhatatlanság nektárjának (amrita) megszerzése okán felfüggesztették és a két kibékíthetetlen tábor összefogott. Elhatározták, hogy kiköpülik az óceán vizét és mélyről fölhozzák a kincset. Vászukit, a legnagyobb kígyót (világkígyót) kötélnek, a Mandara-hegyet pedig köpülőrúdnak használták. A köpülés során a nektár mellett óriási mennyiségű halálos méreg is felszínre tört, amely az egész emberiséget, az egész világmindenséget elpusztíthatta volna. Tanácstalanok voltak, így végül Shiva segítségét kérték. Ő felhajtotta a méregóceánt, de nem nyelte le, hanem a torkában tartva (a jóga erejével, ujjayi pranayamaval és jalandhara bhandaval) megtisztította a mérget, megmentve ezáltal a világot  pusztulástól.



De térjünk vissza az elefántokra. A felfelé mutató ormány teljesen más orientációra utal, mint a föld felé mutató ellentétpárja. A szellemmel, az égi világgal való kapcsolatra hívja fel a figyelmet. A torokközpont a határvonal a szellemi és az anyagi világ között. A hindu kultúrában az elefánt a bölcsesség, a gazdagság, a nyugodt erő, a türelem, az akadályok elhárításának szimbóluma.
Az ormány az elefánt esetében nemcsak a szaglás, hanem a trombitálás, azaz a hangképzés szerve is. A hangok, a beszéd segítségével tudjuk elmondani, hogy mi van bennünk, így osztjuk meg az érzéseinket, gondolatainkat. A belső világunk szavakon, gesztusokon túl mindenféle kreatív kifejezésformával (zene, ének, tánc, képzőművészet) is megmutatható. A torok csakra, tehát a közvetítő a külső és a belső világ között. Ehhez azonban ki kell tisztítanunk a hallásunkat a belső, finomabb hangokra is, majd végül a legbölcsebb belső mesterünk, a saját igaz Önvalónk hangjára is.
Így szinte nem is meglepő, torokcsakra szimbóluma a 16 szirmú lótuszvirág, amely szanszkrit ábécé tizenhat magánhangzójára utal. A hangzók pedig az éteren keresztül terjednek, amely a halláson keresztül fogható fel (A hallás a visuddha csakra érzékszervi funkciója). Teljesen összeállt az analógiai láncolat.


A kommunikáció korát éljük és ez kiemelten fontos szerepet kap az életünben. Különösen érzékenyek és kiélezettek lettünk a hitelességre és őszinteségre. Hangsúlyokra, gesztusokra, tekintetre, hangszínre, kisugárzásra. A tartalom és a forma egysége, azaz a ki, mit, mikor, hol és hogyan. 

Azt hiszem, sokan vagyunk, akik úgy hisszük, hogy a világot a ritmus, a hang, a dal, a kommunikáció, az Ötödik elem szebbé, jobbá teheti (és akár még meg is mentheti).:)




A szavainkkal szárnyakat adhatunk másoknak, de pusztíthatunk is velük. A bölcsesség az, ha képesek vagyunk megtisztítani a szavainkat a mérgektől, ha képesek vagyunk meghallani magasabb dimenziók finom hangját, ha egységbe kerülünk és a világmindenség ritmusával együtt rezonálunk. 



4 megjegyzés:

  1. Adri, ez hihetetlenül jó lett!! Gratulálok! Karika

    VálaszTörlés
  2. Audry szépet írtál, szereted is kifejezni magadat írásban, Szerintem jó választás volt, de ahogy eddig láttam mindenki nagyon intuitíve választott :) találón.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon tetszik! Csodálatos írás!

    Pont a minap gondolkodtam, hogy milyen nehezen is definiálja magát egy értelmiségi ember a sokkal praktikusabb mesteremberek mellett. Van egy olyan intellektüell burok, amibe sok akadémiai ember beleburkolja magát. Repkednek a szavak, a tudományos értekezések, vagy éppen az intellektuális blogok, vagy cikkek. És a másik oldalon ott vannak a mesterek, akik szűkszavúan, de teszik a dolgukat és egyből eredményeik vannak (pl. megjavítják a bojleremet).
    A szó, a kimondott Prana a legnagyobb tettekre képes, mert "inspirál", in spiritu, vagyis a Lélekkel hoz összhangba, de csak akkor, ha ott van benne a tudatosság. A fehér elefánt megfontoltsága, tisztasága, stabilitása, határozottsága. :)

    VálaszTörlés