A személyes, közvetlen érintettségen kívül eső tartományban a bennünket
körülvevő problémákkal és a környezetünkben lévő nehézségekkel szemben
gyakorta passzivitás jellemző ránk. Ez a jelenség számos formában tud
megnyilvánulni, mint elfordulás, elutasítás, félelem, hárítás, figyelmen kívül hagyás,
tétlen tehetetlenség stb.
A világ számos nagyvárosában New Yorktól, Londonon át, Budapestig
végzett szituációs terepgyakorlatokon kiderült, hogy nem egyedi jelenségről van szó.
Az a gondolat, hogy „én úgysem tehetek semmit”, hogy „ez nem az én problémám”,
„miért pont én tegyek valamit”, hogy „ez veszélyes, jobb kimaradni ebből”, hogy
„ez macera, nekem erre nincs időm” valószínű mindannyiunkban lejátszódott
már olyan esetekben is, amikor pedig éppen ránk lett volna szükség,
amikor valójában cselekvőképesek voltunk.
Mindehhez elsősorban a gondolkodásmódunkon, a gondolati mintáinkkal érdemes
dolgozni, mint az élet minden területén.. Sokszor a saját mentális korlátaink
és gondolataink akadályoznak meg a fejlődésben. A fixa ideáink lezárják
és korlátozzák a lehetőségeinket és el sem hisszük, hogy valami másképp lehet.
Míg a fejlődő, növekvő attitűdben, a hangsúly a folyamaton van, amely tanulásból,
próbálkozásokból, hibákból és sikerekből egyaránt áll. És most nemcsak
pl. az utcai közönyről beszélek, hanem az elménk működéséről.
 |
| Fejlődő/ növekvő és fix gondolkodásmód |
Részletesen beleástuk magunkat az erőfeszítés, próbálkozás, kudarc, félelem stb.
különféle aspektusaiba a fix és a fejlődő gondolkodásmódban, amelyhez nem kell
agykutatónak lenni, de nagyfokú tudatosságot és kritikus (önkritikus!) figyelmet
igényel.
A terepgyakorlaton volt alkalmunk belehelyezkedni az elesettek, segítségre szorulók,
gyámoltalanok helyzetébe és arra is, hogy megfigyeljük, hogyan működik (bennünk is)
a „bámészkodó” hatás a város legforgalmasabb sétálóutcájában. A saját bőrünkön
éreztük a hosszú, végtelen közönyt. A saját szemünkkel láttuk, a hömpölygő
érdektelenséget. Majd ezután megvizsgáltuk a csoporthatás és csoportnyomás
buktatóit is, esettanulmányok és személyes példák elemzésével.
A tréninget a közhelyek puffogtatása helyett a komplex, átgondolt látásmód
jellemezte és úgy tudott a tudatos, kritikus és éber magatartásra ösztönözni,
hogy mind a személyes életünkben, mind a tágabb közösségünkben érezzük
ennek a jelentőségét. Nagyon jó szívvel ajánlom Mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése