Krisnamacharya az általunk nyugaton ismert jóga legmeghatározóbb egyénisége és inspiratív forrása. Jógi, jóga oktató és ajurvédikus orvos egyben. Az általam ismert jógik közül az egyik legszéleslátókörűbb jógi, aki a filozófia, nyelvtan, logika, zene, orvoslás területén egyaránt otthon volt és mindezen tudományokat és bölcsességük esszenciáját szintetizálni tudta a jóga rendszerébe. Hatalmas tudásszomjja és érdeklődése sohasem alud ki. Kutatott, tapasztalt kisérletezett egy életen keresztül. Tanítványai egytől-egyig egyedi stílusban, kiemelkedő és korszakalkotó jógarendszert hoztak létre, ismertté és népszerűvé téve a jógát az egész világon.
Hogyan is alakult az élete és munkássága?
Krisnamacharya 1888-ban Dél-Indiában, Muchukundapuram-ban született, ortodox brahmin (a legmagasabb kasztba, papi) családba. Az erősen vallásos család feje Sri Tirumalai Srinivasa Tatacharya volt, jól ismert Véda oktató. Hat gyermekük közül Krisnamacharya volt a legidősebb. Krisnamacharya jóga tanulmányait öt éves korában kezdte, Patanjali jóga szútráinak tanulmányozásával. Édesapja a szent szövegeken túl ászánára és pranayamara is tanította fiát. Hat évesen kapott beavatást és ekkor kezdett el szanszkrittül tanulni eredeti, szent szövegek többek között, a Védák tanulmányozásával. Édesapja 10 éves korában meghalt, de fiában elültette a tudásszomjat és felébresztette a jóga tanulmányozása iránti erős vágyat. A család ekkor Mysore-ba költözött, ahol dédnagypapája a Parakala Math (hindu szerzetesrend) vezetője volt. Hivatalos iskolai tanulmányait itt és a Chamaraj Sanskrit Főiskolán kezdte meg. A tradicionális hindu tudományok segítségével a világegyetem örökérvényű törvényeit tanulta. Panditokkal és professzorokkal gyakorolta az érvelés, a logika és a filozófia művészetét.
Tizenhat éves korában különös álmot látott, amelyben szentként tisztelt felmenője Nathamuni, arra utasította őt, hogy látogasson el
Alvar Tirunagari városába. Krisnamacharya engedelmeskedve álmának felkereste a helyet. Saját elmondása szerint, amikor megérkezett a templom kapujában egy öregemberrel találkozott, aki a közeli mangrove fára mutatott. Krisnamacharya odaérve a fához összeesett a fáradtságtól és amikor felébredt három bölcs társaságában találta magát. Arra kérte őket, hogy vezessék be őt a Yoga Rahasya (A jóga esszenciája) rég elfeledett szent iratába. Egyikük (maga Nathamuni) elkeztdte recitálni a verseket. Amikor Krisnamacharja később a mély transz és meditatív állapotból visszatért, a teljes értekezést szó szerint vissza tudta idézni.
Krisnamacharya szüntelenül tanult, sokat utazott Indiában, hogy a 6 darsanat, azaz hindu filozófiai tudományokat (vaiśeṣika, nyāya, sāṃkhya, yoga, mīmāṃsā és vedānta) elsajátítsa. Tanult a Benáreszi Egyetemen, ahol a fő hangsúlyt a logika és a szanszkrit nyelv kapta. Mysore-ban a Math-on a védák tanulmányozásáé volt a fő szerep, de közben megtanult vina-n (indiai tradicionális húros hangszeren) játszani. Beiratkozott a Mysore-i Egyetemre is. Tanári diplomát azonban a Queen Egyetemben (Benáreszben) szerzett filozófia, zene és logika tantárgyakból. Bengálban ösztöndíjasként ajurvédát tanulhatott. Kezdetben szinte semmi anyagi támogatást nem kapott a családtól. Azért, hogy legyen mit ennie a kolduló szerzetesek életmódját követte. Hét családot látogatott meg rendszeresen, imát ajánlva neki egy kis lisztért cserébe, hogy azt vízzel összekeverve legyen mit ennie
Krisnamacharya tanulmányai során mindvégig gyakorolta a jógát édesapja útmutatási szerint, de tanult más mesterektől is (Sri Babu Bhagavan Das) Tanárai felismerték kiemelkedő képességeit a jóga tanulmányozásában és gyakorlásban és támogatták őt a fejlődésben.
A három hónapos nyári szünetben tanárai javaslatára a Himalájába zarándokolt, hogy megkeresse Yogeshwara Ramamohana Brahmachari mestert, hogy mélyítse a jógával kapcsolatos tudását. A mesterről az a hír járta, hogy a Nepáli határ közelében élt. Az utazáshoz Krisnamacharyanak engedélyt kellett szereznie az alkirálytól, aki történetesen cukorbeteg volt. Hat hónapon keresztül tanította, gyógyította az alkirályt. Állapota sokat javult ezért szeretete és tisztelete jeléül segített Krisnamacharyanak az út előkészületeiben és az útiköltségek fedezésében is. Két és fél hónap gyaloglás után Krisnamacharya megérkezett Sri Brahmachar iskolájához egy mindentől távoli barlanghoz a Kailash hegy lábánál, ahol a mester feleségével és három gyerekével élt.
Itt hét és fél éven át tanulmányozta Patanjali Jóga szútráit, az aszanákat, pranayamat és a jóga terápiás aspektusait. Gurka nyelven a teljes Yoga Kuruntha-t memorizálnia kellett. Közel 3000 ászánát tanult meg és azt a képességét is kifejlesztette, hogy megállítsa a pulzusát. Tanulmányai befejeztével Krisnamacharya megkérdezte, hogy mivel tartozik a tanításokért. A guru azt felelte: Válassz feleséget, nevelj gyermekeket és taníts jógát.
Visszatérési után képzettsége és tudása alapján több magas rangú hivatali állást kapott, amelyet végül visszautasított. Az útja, a dharmája mást kívánt tőle.
1925-ben a guru kérésére feleségül vette Namagiriammat és családfentartóvá vált. Ez egyedülálló volt, hiszen korábban a jógik a világtól távol eső helyeken, magányosan gyakoroltak. Krisnamacharya esetében a családi élet és a jóga nem vált külön, hanem egy modern életfelfogásban a kettőt együtt valósította meg. Ezzel példát mutatva sok-sok ember számára, hogy a jóga az élet szerves része és beilleszthető a családi életbe.
Azonban azt tudnunk kell, hogy a jóga akkoriban nem volt túlságosan kifizetődő. Így a körülmények arra kényszerítették a családfenntartót, hogy egy kávéültetvényen vállaljon munkát. Az életének ebben a szakaszában nagy szegénységben éltek családjával, amelyre mint élete legnehezebb időszakként emlékszik vissza.
Krisnamacharya híre azonban szép lassan terjedt az országban. Még tanuló korában az iskola keretein belül, aztán később hivatalos ceremóniákon is fény derült nagyszerű érvelési képességére, amelyben a filozófia és logika eszközét felhasználva nyilvános vitapárbajokon kerekedett fel kihívóival szemben. Gyógyító képességének is híre ment. Így szerzett tudomást Krisnamacharyaról a mysore-i maharadzsa is. Krisnamacharya képességei, műveltsége, kisugárzása és tudása teljesen lenyűgözte a maharadzsat. Így megbízta, hogy őt és családját tanítsa. Kezdetben a Mysorei palotában tanított, majd sokat utazott számos bemutatót tartott a jóga népszerűsítésére. Ilyenkor látványos show-elemek is megjelentek, mint a pulzus felfüggesztése vagy egy autó megállítás a puszta kézzel. Gyakorta bonyolult ászánakat is végzett vagy nehéz tárgyakat emelt fel a fogával. A különleges jógikus képességekkel (siddhik) elsősorban a figyelem felkeltésére és jóga iránti érdeklődés növelése volt a célja. Így tehát teljesült a guru másik kérése is, Krisnamacharya jógát tanított.
Nyilvános előadásain a brit katonáktól kezdve, a muszlim maharadzsákon, hindukon át mindenféle vallás résztvevője képviseltette magát. Úgy tartotta, hogy a jóga bármely vallással összeegyeztethető és a tanulókat képes volt a saját hitük szerint tanítani. Áthidalta a vallási, kulturális és társadalmi osztálybeli különbségeket. Csak egy apró példa az egyik tanítványától, arról hogy a meditáció tárgyát hogyan határozta meg:”Gondolj Istenre, ha ez távol áll tőled, akkor válaszd a Napot, ha ez sem megfelelő, akkor gondolj a Szüleidre.”
A nők azonban kivételt képeztek. Alapvetően patriarchális beállítottságú volt. A sors iróniája, hogy az első tanítványa, aki a jógát a nemzetközi szintre emelte száriban érkezett hozzá. Indra Devi a mysore-i királyi család barátja volt. A bemutatókat látván minden vágya az volt, hogy Krisnamacharya tanítsa. Ő azonban elutasította arra hivatkozván, hogy nőket és külföldieket nem tanít. Devi azonban kitartott és a maharadzsa közbenjárására elkezdhetett tanulni. Kemény diéát kapott és sok-sok megpróbáltatást, hogy megtörjék elhatározását. Devi elszántsága páratlan volt, amely végül meghozta gyümölcsét és egy mély barátság alakult közöttük. Egy éves gyakornoki program keretében készült arra, hogy oktató lehessen. Krisnamacharya hosszan diktálta az instukciókat, diétát, pranayamat. Ebből az örökségből született a hatha jóga első best sellere (Örökké fiatal, örökké egészséges c.). Először Kínában, majd a volt Szovjetúnióban, Hollywood-ban nyitott jóga stúdiót. A jóga First-lady-jeként vált ismretté, olyan tanítványokkal, mint Marilyn Monroe vagy Greta Garbo.
Bár a mysore-i években tanította Devi-t is mégis csekély hasonlóságot mutat a Jois féle stílussal. Devivel sokkal megengedőbb, szelídebb, előzékenyebb volt, ebben a szellemben adott számára a fizikai kihívásokat is. Ez jelent meg Devi tanítási stílusában is. A viniyoga egy személyre szabott, klasszikus jógarendszer. Bár nincsenek benne vinyasak, de a sorozatok összeállításának elvei ugyanúgy megjelentek és egy felszabadító utazást jelentettek a tanulók számár. A légzés jelentősége és a légzéssel összehangolt mozgás is hangsúlyos. Devi munkájában megjelent az odaadó éneklés is (Sai Yoga) a legfontosabb pózok előtt elősegítve a megfelelő lelki és meditatív állapotot.
1931-es év fordulópontot jelentett Krisnamacharya életében. Felkérést kapott a Mysore-i Sanskrit Főiskolára, hogy tanítson. Végre jó fizetést kapott és teljes erejét a jógának szentelhette. A maharadzsa elkötelezett híve volt a jógának (és egyéb hindu tradícióknak is), hiszen számos betegségéből meggyógyult a jóga által ezért felkérte Krisnamacharyat, egy jógaiskola alapítására. A maharadzsa támogatásával 1933. augusztus 11-én nyílt meg a Yogashala, egy független jógaintézet, amelynek a Jaganmohan Palota egyik szárnya adott otthont. Ez nagyon termékeny időszak volt a jóga szempontjából, hiszen ez idő tájt fejlődött ki az asthanga vinyasa jóga.
Krisnamacharya tanítványai fiatal, életerős fiúk voltak. Oktatásukba ötvözte a jóga, testnevelés, indiai birkózás gyakorlatát is. Dinamikus elemeket tartalmazó sorozatokat hozott létre azért, hogy a fiúk nagyobb fizikai erőre tegyenek szert. Az ászánakat a napüdvözlet (surya namaska) (vinyasa) sorozata fűzi össze. Minden mozdulat egy meghatározott légzésrend szerint történik. A dristik (szemfókusz pontok) pedig a tekintet rögzítésével segítik a koncentrációt és a meditatív állapotot. Krisnamacharyat kezdő, középhaladó és haladó szinteken rendszerezi a sorozatot. A tanítványok képességük, felkészültségük szerint haladnak az egyes sorozatok elsajátításában. Pattabi Jois a mysore-i évek előtti kemény időszakban találkozott Krisnamacharyaval. Az erős testalkatú 12 éves fiút lenyűgözték az ászánabemutatók. Nagyon szeretetett volna tanulni. Számára az órák másnap reggel indultak mielőtt becsengettek az iskolába. 3 éven keresztül minden nap, korán reggel gyakorolt. Jois minden részletét megőrizte ennek a gyakorlásnak és tanulásnak. Évtizedekig odaadóan finomította, tökéletesítette a sorokat, de jelentősen sohasem módosította. Ez a dinamikus irányzat világszerte az egyik légnépszerűbb és legelterjedtebb jógatípus. Bár fiatalok részére készült, de a nyugati erősebb fizikai fókusz és a kifelé irányuló kultúránkban sokak számára tökéletes belépő lehet a spiritualitáshoz.
Devi és Jois mellett Krisnamacharya egy B.K.S. Iyengar nevű beteges, merev kamasz fiút is tanított egy rövidke ideig, aki mellesleg a felesége testvére volt. Kezdetben nem sok reményt fűzött a jóga karrierjéhez, hiszen Iyengar-t a kertészkedés és a ház körüli munkák jobban lekötötték, mint a jóga. A sors fintora, hogy egy fontos bemutató előtt Krisnamacharya legjobb tanítványa egyszerűen lelépett. A bemutatóig már csak nagyon kevés idő maradt és a krízishelyzetben Iyengar-t kezdte el gyorsan felkészíteni a fellépésre. Keményen, szigorúan bánt Iyengarral, aki meglepően gyorsan tanult és látványosan fejlődött. Krisnamacharyaval együtt járt a bemutatókra, aztán segédoktatóként dolgozott a yogashala-ban, majd önálló (csak nőkből álló J) csoportot is kapott. Innentől már nem tanította tovább és Iyengar a saját erejére támaszkodva fejlesztette, gyakorolta, alakította az ászánákat, tökélyre szabva a beállításokat, instrukciókat és a terápiás hatások megfigyelését. Számos népszerű eszközzel (tégla, blokk, heveder stb.) gyarapította a jógát, hogy a pozíciókat a lehető legtökéletesebben kivitelezhessék a különbféle testi adottságokkal rendelkező tanulók. Vagyis azt a szemléletet, hogy a gyakorlatokat a gyakorló képességeire szabja, ő is nagyon erősen szem előtt tartotta.
Iyenger szerint Krisnamacharya nagyon erős, nehéz természetű és meglehetősen öntudatos ember volt. Mások szerint nagyon kedves és figyelmes tanító volt, aki képes volt az egyes tanítványok egyéniségét és személyiségét figyelembe venni a tanítás során. Fia Desikachar, pedig szerény és alázatos embernek írja le, aki a guruja szandálját a fején hordta, hogy kifejezze szeretetét és tiszteletét a guru iránt. A vélemények elég ellentmondásosak, bár Krisnamacharya más-más életszakaszában tanította őket, de mégis mintha nem is ugyanarról az emberről szólnának. Egy biztos: tanítványai akár ilyennek, akár olyannak látták őt nagy-nagy elkötelezettséget mutattak iránta.
Krisnamacharya 1934-ben megírta első könyvét a Yoga Makaranda, hivatkozva a Sritattvanidhi-re a mysori palotában található egyik legrégibb ászánákat tartalmazó kötet. Ez a könyv később fontos alapja lett a nyugati tornának, gimnasztikának is.
1940-ben meghalt a maharadzsa. Utódját nem érdekelte a jóga. Nem támogatta a könyvek kiadását és az oktatási, demonstrációs körutakat sem. A politikai változások (India függetlenségre 1946-ban) sem kedveztek. Az új kormány csökkentette a maharadzsák hatalmát. A pénzügyi támogatás visszavonták a jógaiskolától. Krisnamacharya évekig küzdött, hogy fenntartsa az intézetet. Tanítványokat és támogatókat keresett, de sajnos 1950-ben bezáratták az iskolát
Mysore után Banglorba majd Chennai-ba költözött, ahol egy híres jogász stroke-ból való felépülését segítette. Krisnamacharya ekkor már a 60-as éveit taposta. Tanítói állást kapott a Vivekananda Főisolán, ahol elkezdett különböző háttérrel és fizikai felkészültséggel bíró tanítványokat fogadni, ami arra sarkalta, hogy a tanításokat kinek-kinek a képességeire szabja. Ezt az elképzelést gondolta tovább és finomította a viniyoga rendszere.
Jógamester volt, de ő magát tanítványnak tartotta, mert állandóan tanult, felfedezéseket tett és kísérletezett a gyakorlásban. Az innovatív és forradalmi tanításait sohasem magán tulajdonította, hanem guruinak és az ősi szövegeknek.
96 éves korában eltörte a csípőjét. Nem engedte megműteni magát, helyette önmagát gyógyította és olyan gyakorlatokat állított össze, amelyet az ágyban fekve is tudott végezni. Haláláig 1989-ig Chennaiban maradt és tanítatott.
Krisnamacharna nemcsak jógaoktató volt, hanem ajurvédikus orvos is. A táplálkozás, a gyógynövények, olajok és orvosságok alkalmazásában hatalmas tudásra tett szert.
Ajurvédikus orvosként azt az utat követte, hogy a lehető legrészletesebben feltérképezte a beteg állapotát, majd a leghatékonyabb módszert igyekezett megtalálni a gyógyuláshoz. Arra próbált rátalálni, hogy mi billentette ki a beteget az egyensúlyából vagy mi akadályozza a test, lelek és szellem harmóniáját. Kiemelten fontosnak tartotta az orvos –beteg kapcsolatában a bizalmat. E nélkül ugyanis csekély látott esélyt a gyógyulásra. Gyógymódjában fontos szerepet kapott a diéta, gyógynövénykúra, ászana, pranayama és meditáció is.
Miért Őt választottam?
Számomra a leglenyűgözőbb az a nyitottság, megkülönböztető képesség ahogy tanítványaihoz viszonyult. Úgy gondolta, hogy a jóga mindenki számára mást jelent ezért más módszerekkel és eszközökkel kell tanítani és ez vezet majd el a tiszta felismeréshez és megértéshez.
A tanítványokat egyedi és megismételhetetlen képességük, jellemük, beállítottságuk, nehézségeik és erősségeik figyelembevételével szemlélte. Testre és személyiségre szabottan tanította őket, a saját útjukon haladva segítette a fejlődésüket.
Nagyon közel áll hozzám Krisnamacharya megközelítése a légzéssel összehangolt dinamikus gyakorlással kapcsolatosan. Ez egyszerre erőt próbáló, koncentráció fejlesztő, miközben az elme csendjét és nyugalmát segíti elő. Végtelenül kreatívnak tartom, ahogy csoportosította és sorozatokba rendezte az ászánákat és az így összeállított szekvenciák tisztító és gyógyító hatásokkal is bírnak.
Megfogott az ezerarcúsága, akár műveltségére, érdeklődésére akár személyiségére és tanítási stílusára nézve. Mélyen elgondolkodtatott, hogy a filozófia, logika és a nyelvtan tanulmányozása milyen hangsúlyosan meghatározta az életét és hogy a jóga munkásságára is ezek az „elméleti tanulmányok” tettek erős befolyást. Hatalmas szintetizáló munkát végzett, ahol a különbféle tudományterületeket egy egységes, praktikus egésszé gyúrta össze. Meghatott szerénysége, hogy mindez nem az ő érdeme, hanem az ősi és örök forrásból guruja segítségével merített.
Kifejezetten példamutatónak tartom, hogy családapaként is megállta helyét, miközben maradandót alkotott a jóga területén, amelyet sokszor mi nyugatiak összeegyeztethetetnennek tartunk a hétköznapi ügyes-bajos dolgunk mellett.
Kevesen tudják, hogy az általunk ismert jóga négy legmeghatározóbb alakja Jois, Iyengar, Devi, és Desikachar mindannyian Krisnamacharya tanítványai voltak. Mind külön egyéniség, külön stílus és óriási sikertörténet. Nélkülük ma nem jógáznánk.
