Hare Kriston! :)

Tegnap beadtuk a derekunkat, útilaput kötöttünk a lábunkra és Somogyvámosra, az Öko-völgybe látogattunk, eleget téve egy különösen kedves invitációnak.

A Krisna-völgy kb. 130-150 főt számláló falu (a létszám állandóan változik, hiszen úgy, mint mindenhol születnek, élnek és elhagyják a testüket a lelkek)  azaz mégsem, ez inkább néhány lelkes és elkötelezett ember közös akaratának gyümölcse.
A bejáratnál két, hatalmas, fehér elefánt fogadott bennünket. Ezek az állatok különösen nagy tiszteletnek örvendenek a bolygó másik felén. A bölcsek ugyanis úgy tartják, hogy a fehér elefánt békét, stabilitást és gazdasági felvirágzást hoz a közösségnek, elhárítja a bajokat és bő termésáldással ajándékoz meg.

Egy hosszú, békés út vezet a templomig. Két oldat kedves mezők, bájos kis tavacskák szegélyezik utunkat. Közel s távolabb is, egy-egy indiai stílusú meseszaletlit helyeztek el, úgy mintha valaki véletlenül pottyan volna őket a 200 hektárnyi területen.

Végigkígyózva ezen a béke szigeten, óhatatlanul lecsendesül az ember és a látványtól nemcsak a szem nyugszik meg, hanem a lélek is. Most értettem meg, hogy az "odavezető út" tulajdonképpen mennyire fontos. Hiszen ez a felkészülés arra, hogy megérkezzünk, hogy kiszakadjunk a rohanásból; nyitottá váljunk és befogadhassunk valami mást, valami nem hétköznapit.

A templomépület teraszán hosszasan beszélgettünk kedvességben végtelen és fáradhatatlan vendéglátónkkal Évával (Radha-nama Devi Dasi),  aki már 12 éve él a farmon, Krisna-tudatú  hívőként. Szokatlan nyitottsággal osztott meg velünk mindent a farm működéséről, a bhaktik hétköznapjairól, a hívők életéről.

A Krsina tudatú hívők nagyon fegyelmezett módon élnek. Vegetáriánusok és semmilyen élénkítő, bódító szert nem fogyasztanak.
A Krisna-völgyben a nap korán, imádsággal kezdődik. Egy imafüzér segítségével 108-szor "mondják" el a Hare Krisna mantrát (A keresztény vallásban az imádsághoz használt rózsafüzér 54 szemből áll, azaz éppen ennek a feléből áll egy imádságsorozat.).  Hitük szerint  a szent szövegek hangoztatása vagyis a hangok vibrációján keresztüli átélése (a mantra nem más mint egy mágikus szó, hang, mondat ismétlése), illetve a szent szövegen való elmélkedés felszabadítja az elmét az anyagi világ fogságából, segít ráébredni igaz önvalónkra és megtisztít a karmától. A mantráknak általában nincs pontos fordítása, hiszen a mantrákat alkotó szanszkrit szavak sokszor több jelentéssel bírnak. Éppen az a lényeg, hogy az odaadó meditációban, az igazság  megismerése és a szolgálat által ki-ki ébredjen rá, bontsa ki a mantra mélyebb értelmét.
Az imát reggeli követ (természetesen isteni ízekkel:), majd napi 7-8 óra szolgálat. Vannak akik a farmon dolgoznak, vannak tanítók (összesen 8 gyerek van, akik már a farmon születtek (természetesen otthon szüléssel), közülök a legidősebb 12 éves) , vannak irodai és konyhai szolgálattevők valamint szellemi és vallási irányítók. A falu lakói nagyon fegyelmezett módon élnek. Vegetáriánusok és semmilyen élénkítő, bódító szert nem fogyasztanak.
Naponta rengeteg látogató érkezik és mindenkit nagy szeretettel,  nyitottsággal, felkészülten,  idegenvezetéssel fogadnak. Az élet, a munka és az imádság nem áll meg a látogatók miatt, ki-ki végzi a maga feladatát vagyis a farm, a templom, a hit él. Nyitottan és nem elzártan. 
Megtudtuk, hogy a farmon nincs villany, nincs gáz. Hagyományosan fával tüzelnek és fűtenek. A saját kezűleg épített házikóik portáján kutat fúrtak, mindenki kézzel mos, a szennyvíz elvezetést és tisztítást is maguk oldották meg. Kis, derítő tavakat hoztak létre és a nádas természetes módon tisztítja a szennyvizet. Meglepő a természet tisztíTÓ ereje, hiszen ezek a kis tavak  nem szennyezettek, egyáltalán nincs kellemetlen szaguk. Tényleg!:)

A farmon mindenki megkap mindent, amire szüksége van. Szállást és élelmet. Minden más felesleges. Nincs  magántulajdon. Minden a közösségé. Nincs versengés. Nincs kötelező, uniformizált öltözködés, de szinte mindenki száriban (indiai ruhában) jár. A ruháik színét ugyan maguk választhatják meg, így az egyéniségüket (külsőségekben) ez az egyetlen dolog fejezi ki. Persze vannak kiemelt színek is, amelyek mélyebb üzenettel és jelentéstartammal bírnak. Azaz bizonyos családi (és vallási) állapotot színkódokkal, azaz a ruháik színével is jeleznek. A lányok fehér színbe öltöznek, ha az egyedüllét mellet döntöttek, azaz nem kívánnak házasodni (ahogyan ők mondják társulni) vagyis ha életüket még, vagy már teljes mértékben a szolgálatnak vetették alá. A fehér szín tehát azt jelenti, hogy védelem alatt állnak. Ide tartoznak a gyerekek (akik édesapjuk oltalma alatt állnak) és azok a felnőtt nők, akiket a völgyön kívül szingliknek neveznének (ők Krisna védelme alatt állnak). A fiúknál a sáfrány szín jelzi, ha egyedül kívánnak élni vagyis életüket a szolgálatnak szentelik. A papok, szellemi vezetők is ezt a színt viselik.

A beszélgetést órákig tudtuk volna még folytatni, de ekkor elérkezett az idő, hogy belépjünk a szentélybe. A épület bejáratánál 20 évvel ezelőtt készült képek jelezték az alapkőletételt, a sok-sok munkát és a kezdeti nehézségeket. Az utunk egy üveg körfolyosón át vezetett, amelyet tarka-bakra domborművekkel színesítettek. A képek Krisna életét, tanításait, a hit legfontosabb tételeit mutatják be. Krisna tehénpásztor (érdekes, hogy Jézus pedig  isten báránya,  pásztor motívum tehát itt is megjelenik) és testét általában kék színnel ábrázolják (míg Ozirisz, aki megjárta a túlvilágot és első a nyugatiak között jellegzetesen zöld színű) kivéve a tenyerét, talpát és a szeme alját, amely élénk piros színű. A képek közül leginkább egy tengeri jelenet ragadott meg, amelyen Krisna háborgó hullámokkal körülvéve, egy sok-sok fejű kígyószörny testén áll, tökéletes nyugalomban és táncol. Számomra ez az igazi erő, az igazi tudás, amikor az élet viharában, az ellenség "szájában", a halál torkában azaz a legveszélyesebb, legfenyegetettebb helyzetben is tudjuk mit kell tennünk, ekkor is tudatában vagyunk, annak hogy ki vagyunk valójában.

A kerengő közepén gyönyörű mozaikos szökőkút és (amikor funkcionál akkor bizonyára hűsítő) medence áll. Így jutunk be a szentélybe, amely szerintem minden gyermek álma. Csodálatos palota. Nyugodt, kellemes, hűs helység rengeteg, színes és érdekes képpel, mozaikkal és "babákkal". A főoltáron természetesen Krisna és női megnyilvánulása Rádháráni. Aki vele egy, de egyben szolgálja is őt. Mindketten pompás kék ruhában vannak. Az oltár virágokkal és sok-sok pávával díszített. Szemben, a második oltáron a vallás elterjesztője A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada életnagyságú szobra látható. Az arany karóra állandó eposzi kellék:). A templomtérben körben Krisna kedvteléseit mutatják be a képek, aki többnyire sok-sok feltűnően szép hölgy tárasaságában fuvolázik és táncol.

Vezetőnk most először "magunkra hagy bennünket önmagunkkal". Nem mesél, nem magyaráz, hanem hagyja, hogy meglássuk, átéljük mindazt ami szent ezen a helyen és megérezzük a szeretet, amelyet Krisna sugároz felénk.

Tüzetesen végignézzük a szent áldozatot, amelyet az oltáron szorgoskodó szerzetes ajánl fel az éter, a levegő, a tűz, a víz és a föld elem jegyében (ima, füstölő, gyertya, víz, ételek). A szertartás végén a kagylókürt tiszta hangja tölti meg a szentélyt.
Sokat időztünk itt, miközben vezetőnk újra mesélni kezd a szertartásokról, tanításokról, hitükről.
A szentélyben végig zene szól, időnként egy csengő jelzi az új belépőt. A terem minden sarkában  olvasható a főmantra: Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna Krisna, Haré Haré/ Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré.  Egy lehetséges "megoldás e feladványra" valahogyan így foglalható össze:

"Ó mindenkinél vonzóbb Úr, minden öröm eredete! Ó Úr lelki energiája, kérlek, légy olyan kegyes, foglalj el engem a Te odaadó szolgálatodban!"

A lelki táplálék után egy pompás ebéd következik. Mint megtudtuk a völgyben három konyha van. Egy az ott élő szerzetesek számára, egy az odalátogató vendégek számára, akik az ebédlőben megízlelhetik az indiai ízeket. A harmadik konyha Krisnáé, ahol minden nap külön főznek rá. Krisna reggelije mindig tartalmaz tejet és édességet,  ebédje 16 fogásból áll, a bőséges vacsora után pedig éjszakára szintén egy kis édességgel és tejjel kedveskednek neki, nehogy megéhezzen. Vezetőnk kissé titokzatosan hagyott magunkra a közös étkezőben, majd végül személyesen szolgálta fel számunkra a finom étkeket. Számomra csak az étkezés végére esett le a tantusz, hogy a mi ételeink egyenesen a Krisnának felajánlott ételek közül valók. Ekkor értettem meg, hogy mi nem hétköznapi vendégek voltunk számukra, hanem az ő értékrendjük és lehetőségeik szerint a legmagasabb tisztelettel és megbecsüléssel fejezték ki köszönetüket. Vagyis valóban egy isteni lakoma részesei lehettünk. Minden szempontból:) A menü legalább nyolc elemből állt. Volt benne mung dhal leves, dinnye üdítő, mustármagos főtt krumli, paradicsom csatni, matar subji, basmati rizs, chili vada, amelyet fűszeres házi sajtattal töltöttek, puri, szedres tejrizs és egy rózsavizes tejgombóc (ennek elfelejtettem a nevét :(

Minden teljesen lenyűgözött, a paradicsom csatnival korábban nagyon szkeptikus voltam, csak távolról szemléltem az étlapon, de eljött a tapasztalás ideje és mondhatom minden kétségem szertefoszlott. A közvetlen találkozás után egyből jóba lettünk! A kaphák nagy örömére a csatni és a chili vada igazán intenzív volt. :) A rózsavizes édesség, pedig minden kóstoló számára egy új dimenziót nyit meg az ízekről.
Az ételeket csakúgy, mint az adományokat mindig felajánlják Istennek. Lehet, hogy ettől olyan finomak:)

Az ebéd után nagy sétát tettünk az öko-farmon. Megnéztük a kertészetet és az üvegházakat, ahol a zöldségeket termesztik, a gabonaföldeket valamint az oltárra szánt virágültetvényeket. Nagy megrökönyödést keltett, hogy használnak légyfogót, amely az ahimsa elvével nem összeegyeztethető, de végül megegyeztünk abban, hogy ez nem más mint, a szabad akarat és az önkéntes mártírhalál egy speciális esete.

Megnéztük ahogyan ökrökkel és marhákkal művelik a földet és gyűjtik be a takarmányt. A kertészetben és a földeken az alacsony létszám miatt "külsős" embereket is foglalkoztatnak a faluból. Bár a vendégmunkások gyakran teljesen más meggyőződéssel élnek, adott esetben más vallást gyakorolnak híven, de még a legfanatikusabb hívőket is toleranciára és megértésre ébresztette a Krisnsa hívők jámborsága és kedvessége. Mindenki nagyon szeret itt dolgozni.

Ezután az istállóba és a tehenészetbe látogattunk. Háromféle szarvasmarha tesz itt szent szolgálatot, köztük van egy zebu is, aki mind közül a legbékésebb és legméltóságteljesebb. Míg az ökrök és a szarvasmarhák rideg tartáson, a tehenek és a borjúk istállóban vannak. Minden állatnak van saját neve, nevével ellátott külön lakrésze és persze szanszkritul is értenek. Ugyanis az instrukciókat (jobbra, balra, állj, indulj stb.) külföldiül kapják irányítóiktól. Az állatokat természetesen nem eszik meg, hanem az megöregedetteken halálukig (azaz földi létformájuk megszűnéséig) gondoskodnak. Létrehoztak számukra egy külön temetőt is a farmon.

Itt szeretném megjegyezni, hogy a farmon ökrök, igen ökrök (!) is vannak, akiket a karámon belüli támadó magatartásuk miatt ivartalanítani kényszerültek. Joggal állíthatjuk, hogy ez szintén egy magyarázatra szoruló cselekedet a nem ártás kategóriában. Én mindenesetre megvilágosodtam, mert most már biztosan tudom, hogy van egyetlen-egy, egyetemes férfiúi szolidaritásit kiváltó ok, amely minden élőlényre kiterjed:).

A séta során felfedeztem, hogy a meseszaletlik tulajdonképpen "elmélkedő" fülkék, amelyek árnyékot nyújtanak a forró, napos vidéken és arra csábítanak, hogy egy könyvvel vagy egy jegyzetfüzettel a kezedben elmélyedj egy számodra fontos témán vagy csak bámulj bele a békés tájba. Egészen kedvet kaptam ahhoz, hogy egyszer pár napot itt töltsek.

Mondanom sem kell, de egész nap a meglepetések jegyében telt. Amit megérkeztünk ajándékokkal halmoztak el bennünket és ez nem volt másképp a nap további részében sem. Kaptunk szent könyveket, füstölőt, méz alapú bőrápolót, virágot az oltárról. De a mind közül a legfontosabb, hogy békét, nyugalmat, csendességet és sok-sok kedvességet. Haribol!