Virabhadrasana: A belső tűz ébredése

Lefelé néző kutya, kobra, íj, hegy, bot, fa, félhold, táncoló Shiva, hős...stb. mind egy-egy ászanának, testtarástásnak a nevei a jógában. Élőlények, növények, állatok, emberek, istenségek, félistenek, használati tárgyak, égitestek, tájegységek széles és különös tárháza jelenik meg az elnevezésekben.

Beszédes nevek ezek, amelyek részben ősi, mítoszokat, legendákat, tanításokat rejtenek a gyakorló, kereső számára. Beszédes nevek, amelyek a körülöttünk és a bennünk lévő világ megfigyelésén, megismerésén alapulnak és az anyag, a lélek, a szellem univerzális törvényszerűségeivel ismertetnek meg bennünket a külső forma és a belső átélés által.

Ez egy szimbolikus nyelv, hiszen az által, hogy „belebújunk”, felvesszük ezeket a „szerepeket” az ászánagyakorlás során, egyre mélyebben érthetjük meg, élhetjük át, fedezhetjük fel azokat a minőségeket önmagunkban, amelyeket az adott testhelyzet hordoz.

A hős vagy a harcos, azaz Virabhadra testhelyzeteivel, már a jógagyakorlás kezdetén megismerkedhetünk. Alapászánák. Megalapozottságot adnak a gyakorlásunkhoz és felkészítenek bennünket az összetettebb, bonyolultabb testtartásokra. A tradicionális gyakorlásban a „harcos pozíciók” 3 ászanát foglalnak magukba, a modernebb irányzatokban a sorozat 2 további pozícióval is kiegészül. 

A harcos pózok nagy erőkifejtést igénylő, álló és egyben egyensúlyt fejlesztő ászanák is. Komoly szerep jut a lábaknak és a talpaknak, mind a stabilitás, az alátámasztás, tartás és az egyensúlyozás tekintetében. Erősen dolgoznak a csípő körüli, csípőt támogató izmok valamint a köldök területe is. Nyílik a mellkas, aktív a váll és a kar. A virabhadrák fokozzák az állóképességet, az ellenálló képességet, a kitartást, aktivizálnak, ébresztik a lelkesedést és a harci tüzet. Edzik a testet és edzik az elmét is.

De ki is ez a harcos, akiről a nevét kapta ez a testhelyzet?

Virabhadra, Shiva egyetlen hajszálából született és ez ad némi magyarázatot a természetére. Shiva a hindu hármasság pusztító istene, aki képes elégetni, elpusztítani, porig rombolni mindazt, ami elavult, üressé vált, ami akadályt jelent a fejlődésben, a továbbhaladásban.

Shiva, felesége Szatí méltatlan és megalázó halála miatt iszonyatos haragra gerjed, haját tépi és bosszút esküszik a helyzet okozóinak. Elsősorban Daksának, Szatí édesapjának, aki számos erénye mellett egy öntelt és büszke alak. Önmaga dicséretére és hatalmának fitogtatására mutat be áldozatot az Isteneknek, a helyett hogy a mindenki szívében élő, hallhatatlan, transzcendens szellemi erők előtt hajtana fejet.

                                          

Shiva haragja lángra lobban és dühe pusztulást hoz. Egyetlen kitépett hajszálából létre hívja Virabhadrát, az „ezernyi fejű-szemű karú, vértől csöpögő tigrisbőrbe öltözött, lángoló íjjal felfegyverzett, kezeiben csatabárokat forgató szörnyeteg”-et. Virabhadra elpusztít és feléget mindet és mindenkit, aki szerepet játszott felesége halálában. Lángok, gyilkosság, levágott fejek, pusztulás, mint egy tisztességes, hollywood-i akciófilmben.:)

De pillantsunk csak bele a testünkbe a Virabhadra pozíciókban!

Én a testalkatomból és életmódomból kifolyólag úgy érzem, hogy egészen tűrhető állóképességgel, erővel és kitartással rendelkezem. Szeretem a kihívásokat és jól bírom az erőpróbákat. A "Virák" különösebben soha nem jelentettek gondot.

A múlt alkalommal azonban ízekre szedtünk és testalkatunkra optimalizáltuk Gabi segítségével a"hősöket", beépítve néhány (számomra) egészen új szempontot is. A korrekciók hatására az egyik pózban az elülső combizmom szinte lángra lobbant, a másik pózban pedig a belső combom égett. Csak reménykedtem, hogy a nadrágom nem gyullad ki. :) Dolgoztam erősen a talpakkal is a talajba, a fázós lábikómnak már nyoma sem volt. A csípő és medence izmainak aktív munkája valamint az ujjayi légzés hatására a köldököm környékéből sugárzott szét a forróság az egész testembe. Tűz van babám!:)

Nem pusztán arról van szó, hogy melegem volt, hanem arról, hogy éreztem magamban a belső tűzet.

A tűz alaptermészete, hogy átalakít. Az anyagot energiává, a durva minőséget finomabb minőséggé. És fontos, az is, hogy a lángok mindig felfelé, az ég felé törekszenek. A tűz ereje, egyik aspektusa kétségtelenül pusztító. De gondoljunk csak a felégetett tarlóra, amely később termékenységet és megújulást hoz a földnek. Így talán érthetővé válik a pusztulás átalakító, tisztító szerepe.

Daksa önteltségének pusztulnia kellett, a tisztító tűzben elégnie, hogy tovább léphessen, hogy tovább fejlődhessen az ÉN megismerésében.

A virabhadra ászánák tehát erőt, kitartást, stabilitást és megalapozottságot nyújtanak mind a fizikai gyakorlásban, a hétköznapi "harcokban" és mentális szinten pedig, a szellemi fejlődés olykor rögös útján. A gyakorlat hatására a bennünk ébredő tűz ereje segít megújulni, megtisztulni, átalakulni, hogy felismerjük, saját igazi természetünket, hogy leváljon rólunk a felesleg és kiteljesedjünk az ÉN-megvalósítás ösvényén.