Jól feltöltöttük az elemeinket! Elementáris volt :)

Négy nap alatt a tattwák körül

"Folyam istene, kérlek segíts engem
Vadon istene, fiaidnak szava kél
Tüzek istene, kérlek lobogj bennem
Szelek istene, utamon ma te kísérj"

A természeti népek egy nagy tett, egy neves esemény, egy fontos életszakasz vagy akár egy nagy változás, döntés előtt az őket körülvevő és fenntartó erőket hívják segítségül tánccal, zenével, rajzokkal, képekkel, füsttel, illatokkal, növényekkel, termésekkel.

Zenével, mert a zene nagyon különleges, érezzük a testünkben a ritmusát és dallamai áthatják az egész lényünket és mozgásra késztetnek, ami ébreszti, tisztítja a testet. A mozgással oldódnak a blokkok, feszültségek, elindul az energia áramlása, keringése, ami feldob, emelkedetté tesz. A zene közvetlenül a szívbe hatol (minta szándékosan kihagyná a racionális elmét:)) és megérinti a Lelket. Nem is kérdés, hogy a jó zenétől gondolkodás nélkül lelkesek leszünk:).

De mi is történt még velünk?!

Megszentelt és megtisztított a pajkos eső mielőtt a vidám, tarka szentélybe léptünk.

Formába rendeztük a föld terméseit kapcsolódva mindazzal, ami táplál és éltet. Majd kicsit eltemettük a szorongásainkat, félelmeinket.

Alkottunk képeket, hogy képesek legyünk, hogy képbe kerüljünk a belső dolgainkkal és a képzelet segítségével a képesség tettekké erősödjön. És hagytunk elúszni magunkból egy kis merevséget, megrekedtséget.



Követtük az ősök útját belső csendességbe merülve.

Dolgoztunk a tapintással, az érintéssel szeretettel és gondoskodással telve.

Néztük volna a tűz játékát, de e helyett egy mini szimbolikus tábortűz adott teret a meghitt, nagy családi tűzhelynek. Elégetve erőtlenségeinket.

A szélrózsa minden irányában kavarogtunk és hagytuk, hogy elvigye a hangosan pukkanó szél az érzelmi sérelmeinket :).

Dolgoztunk földdel, vízzel, tűzzel, levegővel, fél-elemmel és szer-elemmel.

Mert bennünk van Mindez: ami fönt, az lent; ami kint, az bent.
A Méru-hegy körül járja bennünk táncát a föld, a víz, a tűz, a levegő és a tér. A bolygók és a csillagok róják körkörös pályáikat. Tengerek és óceánok végtelenül hatalmasodnak. Folyók, tavak, örvények, áramlások, források behálózva fodrozódnak. A mélységben magma izzik belül, dühös vulkánok dúlnak. Bennünk tombol a vihar, az orkán és cirógat a lágy szellő. Az igaz jógi mind tudja és éli ezt.

Mindezek formálnak, gátolnak, segítenek, félelmeket ébresztenek, támogatnak és átalakítanak minket. Azon dolgoztunk, hogy felfedezzük, felébresszük magunkban őket és éljük meg támogató minőségüket valamint szelídítsük meg, integráljuk sötét-árnyék, tomboló, romboló erejüket.

A jóga oktató párja

Minden sikeres férfi mögött áll egy nagyszerű nő. És minden sikeres nő mögött áll egy nagyszerű férfi.
És persze, hogy mi a siker, és éppen a jógában mi is a siker, ez egy más kérdés... De annyi bizonyos, hogy minden elkötelezett jógini mellett egy erős, megértő és türelmes férfi áll.


Aki elfogadja, hogy a jógaórák este vannak, éppen akkor, amikor ő hazaér a "csatából" és a ház kacér, kedves úrnője helyett, az üres lakás várja.
Hónapról- hónapra tapasztalja, hogy a hosszabb lélegzetvételű, tematikus tanfolyamok, a sok készülést igénylő workshopok és komolyabb képzések alkalmas időpontja pedig, mi más lenne, mint: a hétvége. A piros betűs Közös Idő.

Ő az, aki a legjobban tudja, hogy az ötletek, az ihletettség és az inspiráció egyáltalán nem követi a munkaidőt, de helyet és teret kér magának legtöbbször az együtt töltött ellazultság és felszabadultság közepette, a legváratlanabb pillanatokban. Ilyenkor a közös film néhány percre megáll, a papíron gyorsan sistergő ceruza hangja hallható és akkor már pontosan tudja, hogy a "Csak egy pillanat" megint hosszabb lesz, mint amit a pillanat természete indokolna.
Ő az, aki hű fegyverhordozóként a jóga kellékeket rendezvényről- rendezvényre logisztikázza, miközben a hobbiként magára szedett fotós tudása és igényes fotós cuccai újra és újra értelmet nyernek és meghitt, szép jógás pillanatokat rögzítenek. Megint.

Ő az, aki sok-sok új ötlet vagy oktatás-módszertani felvetés, próba, előtesztelés "kísérleti egere".  Aki sok-sok kérdést, kétséget, bizonytalanságot, probléma felvetést véleményez pszichológiai, menedzseri, műszaki, logisztikai, akusztikai, statikai, időbeosztási, időjárási és még ki tudja hányféle szempont alapján....

És amikor egy- egy nagyobb munkával túlvállalva, túlterhelve magad szabadkozol, hogy "soha többet... nem, nem most már nem lesz ilyen projekt ", csak egy szemöldök emeléssel reagál, amikor bejelented az újabb nagyszerű ötleted....

Ő az, aki melletted áll, amikor nincs ihleted és elkeseredett vagy. Ő hozza a takarót,  amikor kimerült vagy. Ő az aki, ismeri a szüntelenül lobogó belső tüzedet és hűtő borogatást hoz vagy tudja, hogy már megint nem ittál eleget.

Bár te vagy a jógaoktató mégis sokszor oly bölcsességgel, oly türelemmel és oly példaértékű hozzáállással közelít az élet dolgaihoz, hogy lenyűgöz a tudása vagy sok-sok évnyi tanulmányodra gondolva, egyszerűen kevésnek érzed magad.

Ő az, aki a vega párja mellett jóízűen, lelkiismeret furdalás nélkül elszopogat egy sült oldalast. És persze leginkább vacsora közben ontja az okos szavakat.:) Bölcsességeit otthon a  "Kolbászos Buddha" szútra összegzi, az időtlen, idétlen családi szállóige-gyűjtemény :)))

Legyen ez a blogbejegyzés most egy mély meghajlás és köszönet a Párom és minden jóga oktató párja előtt. Hiszen időnként az az érzésem, hogy a jóga oktató párja a legnagyobb jógi.
Nekünk magunknak és minden párnak azt kívánom, hogy legyen elég erőnk és bölcsességünk ahhoz, hogy kölcsönösen tudjunk egymás mögött, de leginkább egymás mellett állni.

És legyen így a mondás: Minden sikeres ember mellett, egy nagyszerű Ember áll.

Életünk áramlása- egy ciklus vége

Tavaly ősszel egy merész vállalkozásba kezdtem. Egy olyan workshop sorozat ötlete fogalmazódott meg bennem, ahol 7 különböző élethelyzetre, életeseményre nézünk rá egyrészt a testünkkel a vinyasa flow sorozatai segítségével, másrészt személyiségfejlesztő, önismereti feladatok, "játékok", helyzetgyakorlatok segítségével.

A célom az volt, hogy megmutassam, hogy a jóga és a mindennapi élet nem két külön dolog, nem válnak el egymástól. Hogy a jóga tanításai nemcsak szép, elméleti felvetések; gyakorlatai pedig nem, olyanok amelyek a távoli jövőben, talán …egyszer…majd eredményt hoznak, hanem élőek, érvényesek és elérhetőek ma is.

Azt szerettem volna érzékeltetni a lehető legkézzelfoghatóbb, zsigerekig hatoló módon, hogy a jóga egészen rövid távon is hat az életünkre és segít tisztábban látni, érzékelni, felismeri, megismerni.

A tanfolyam egésze alatt integrált módon dolgoztunk azaz a jóga teljes eszköztárát felsorakoztattuk, így a gyakorlás része volt az ászanák, mantrák, légző- és energetikai gyakorlatok, koncentráció, relaxáció és jóga nidra, kontemplatív-, és meditációs gyakorlatok valamint önmagunk- és a szent szövegek tanulmányozása.

Alkalomról alkalomra egy kétpólusú folyamat hullámzott bennem. Egyrészt egy végtelenül szárnyaló, dús belső alkotói folyamat. Egy kitágult látásmód, egy összetett érzékelés, a szinkronicitás élménye azaz az összefüggések, összekapcsolódások egy különleges, korábban sohasem tapasztalt kibomlása. Amikor azt érzed, éled, hogy minden történés, esemény, minden forma, minden íz, minden szólam az te témádról mesél. 

Amikor egy kiállítás képei megszólalnak benned, amikor a Zeneakadémia dallamai mozgássá rezegnek a sejtjeidben, amikor a szökkenő szarvasok tánca szekvenciává formálódik benned.

Ebben a folyamatban volt, persze olyan is, hogy elakadtam, megakadtam, belemerevedtem egy gondolatba. Ekkor nagyon sokat segített a Hárs-hegy emelkedőin és lejtőin tett hosszú, kontemplatív  séta. Nagyon hálás vagyok az erdőnek, a napfénynek, a levegőnek, a madárcsicsergésnek, a kilátónak, hogy mindig segítettek felemelni, felül emelkedni és egyszerű és tiszta mederbe vezetni a fejem és a szívem.

Így a tanfolyam hónapról hónapra egy mini kísérleti műhelyé vált, egy élő laboratóriummá, ahol egyszerre tanultam és tanítottam én magam is, akárcsak a többi résztvevő. Tanultam új módszerekkel, új eszközökkel dolgozni és a többiek tanítottak arról, hogy mindez hogyan képeződött le, hogyan desztillálódott Bennük. Tanultam szimbólumokkal, rajzokkal, képekkel, hangokkal, emlékekkel, víziókkal, szabad mozgással csoportvezetőként bánni és támogatni, jelen lenni, hagyni rezdülni, kibontakozni mindezt a résztvevők belső világában. 

Fontosnak tartottam, hogy én nem a tutit szeretném megmondani vagy az ősi tanítások ideája mögé bújva prédikálni, hanem tisztelve és tiszteletben tartva ki-ki életét, inkább egy látásmódot, egy másik szempontot felvetni, megmutatni, megtapasztaltatni, hogy aztán ki-ki beillessze a kirakó ezen darabkáját is az életébe, egyre többet látva a "Nagy Kép"-ből.

Így válhatott ez a workshop egy kölcsönös tiszteleten alapuló, őszinte alkímiai kohóvá.

Másrészt jelen volt az alkotói folyamat egy másik pólusa, az aggodalom és kétség hullámvölgye is. Jó néhány álmatlan éjszaka alatt pörögtek a fejemben a kudarc képei és a belső kritikus kérdései: Működni fog mindez? Vajon nagy butaság, amit kigondoltam? Hogy jövök én ehhez, hogy ilyesmit csináljak, hiszen én csak jógaoktató vagyok, nem vagyok sem felkent terapeuta, sem coach? Hogy fogják ezeket a gyakorlatokat - amiknek semmi köze a klasszikus jógához -fogadni? Mi lesz, ha túl sok lesz vagy túl sok leszek? Vagy éppen az ellenkezője elég jó lesz mindez, és én magam elég leszek?

Minden egyes alkalom tűzkeresztség volt számomra is. Úgy izgultam, mintha életem első jógaórája lenne. És bizonyos értelemben az is volt. Az első. Mind.

Minden egyes workshopba tudásom, tapasztalatom, eddig megértésem legjavát tettem bele, annak mélységével és sekélyességével, de mégis lelkem leplezetlen őszinteségével együtt. Bizalommal és félelemmel egyaránt átitatva.

Amikor azonban elkezdőzött az óra, belekerültem én is a folyamatba és én voltam, de nem én voltam többé. És minden alkalom megtörtént a CSODA. Hiszen ugyanezt kaptam Tőletek, résztvevőktől is viszont. Őszinte, igaz válaszokat. Hónapról hónapra mélyültünk az életünk áramlásában, miközben egyszerre ért be  bennünk saját utunk és életünk próbatételéinek egy-egy kisebb katarzisa a tanfolyamon kívül is. Igen! Tényleg változott, mozdult kivétel nélkül Mindannyiunk élete.

Végtelenül hálás vagyok, hogy mindennek szemtanúja lehettem, hogy ez a "munkám" és egyre inkább kikristályosodik bennem, hogy itt van dolgom. Köszönöm Nektek, hogy velem voltatok és tiszta szívvel támogattatok, köszönöm a Sorsnak, az Égieknek, hogy ezt az életet élhetem.

Shiva-val Apollón-ig: Prána flow a görög szentélyben II.

II. rész: Elemek, atomok, jönnek a részletek

„Az élet ugyanazokból a kémiai részecskékből és rezgő molekulákból épül föl a világ kezdete óta.  A Földön létező minden életforma 92, a természetben megtalálható kémiai elemre bontható le. Bolygónk azáltal, hogy ellipszis pályán mozog a Naprendszerünk központja, azaz elsődleges tűz központunk körül, így teremti meg a ritmusokat, az évszakokat és magát a változást is. A mai ember azonban elvesztette kapcsolatát a természettel, amely az ökoszisztémánk drasztikus változását és egyensúlyának felborulását eredményezte. A jóga gyakorlatival ezt a kapcsolatot újra megteremthetünk és meggyógyulhat a természetes összhang és áramlás.”*

Shiva prána flow programja, ahogy így picit belekóstoltam egy meglehetősen komplex, egymásra épülő moduláris tananyag, amely összesen 40 namaskar-ból (napüdvözlet variánsból) és 64 nap-hold szekvenciából áll.

Ezek felépítésükben az egyszerűbb fizikai gyakorlatoktól haladnak a komplexebb és finomabb, energetikai , mentális technikákkal kiegészítetett gyakorlásig, azaz egyre szélesebben körben és mélyebben (vagy magasabban J)  alkalmazva a jóga elemeit egy-egy gyakorláson belül. Bár hozzá teszem, hogy modultól függetlenül minden órájára jellemző volt, hogy egyaránt gondolt a kezdő, a középhaladó és a haladó gyakorlókra is a sorozatok összeállításakor, azaz kihívásból senki nem szenvedett hiányt J, mindenki a szintjének megfelelően tanulhatott, fejlődhetett.

A nyári képzésekből én az elemek áramlása (elemental  vinyasa) modult végeztem, amelynek célja az az elemek, az „elemi test” tudatosságának ébresztése, amely fontos alapozás a természethez és az életet átható energiaáramhoz való mélyebb kapcsolódáshoz.

A programban az öt elemi prána vinyasa szekvenciát vettük át, a föld (bhumi) üdvözlet, a víz (jala) üdvözlet, a tűz (agni) üdvözlet, a levegő (hridaya) üdvözlet és az éter / tér (akasha) üdvözlet sorozataival.

Shiva fantasztikusan építette be mondanivalójába az ókori görögök szellemi örökségét a téma  bevezetésében  és persze végig a kurzus folyamán. Nagy tisztelettel beszélt az európai szellemiség bölcsőjének gondolkodóiról és tanításaikról. A 2-3000 éves ókori gondolatokat ügyesen élővé és maivá téve világított rá a jóga, az indiai filozófiai rendszerrel összefüggésbe hozható párhuzamokra és analógiákra.

Az öt elem tana nemcsak keleten, de az ókori görög filozófusok által az európai gondolkozást is áthatotta. A négy őselem (tűz , víz , levegő, föld)  tana  Anaximandrosz nevéhez fűzhető, de előtte és utána is több filozófiai iskola is kutatta az archét, az ős anyagot, azaz az 5. elemet, a kvint esszenciát, az anyag feletti anyagot . Voltat iskolák, akik ezt az aperionnal (meghatározhatatlan, megnevezhetetlen, végtelen) azonosították, míg mások az ideával, a gondolattal, az elme hatalmával az anyag felett. Később az alkimisták az ötödik elemet éternek nevezték, amelyből kibomlik az összes többi elem is, amely bármely más alakot képes magára ölteni, átlényegítve önmagát egy más minőségbe.

A jógikus tanításokat megerősítve, kiegészítve vagy új megvilágításba helyezve tűzdelte bele Thales, Pütagórasz, Arisztotelész egy-egy gondolatait is, ahogyan egyre inkább elmélyültünk elemek tanában.

Már az ókori gondolkodóknál is megjelent az atomok elmélete, hogy a megnyilvánult világban minden apró kicsi, szabad szemmel nem látható, részecskékből épül fel. Eltérő tulajdonságokkal bírnak, így a belőlük épülő létezők is eltérőek, ez határozza mega természetüket. Az atomok nevükből adódóan oszthatatlanok (a-tomosz), úgy vélték, hogy nem keletkeztek és sohasem pusztulnak el, örökké létezők. Az atomok állandó mozgásban, surlódásban, ütközésben vagy vonzásban állnak egymással.

Shiva is az elemek kozmikus vinyasa-járól azaz mozgásáról, áramlásáról tanított és hogy a jóga nem más, mint ennek a természetes folyamnak a felismerése a mikro és makrokozmoszban.

Ennek a tanításának központi magja a „spanda”, a tudatosság pulzálása, amelynek (az Úr) Shiva  szív tudatosságának dobogásából fakad,  amelyet a ritmust adó, két oldalú (két fenekű) dobbal (damaru) ábrázolnak. Shiva tánca a tandava, kozmikus tánc, amely megteremti a mozgást a világegyetemben, az atomok vibrálásától, a galaxisok örvényléséig, a természet ciklusaitól, szívünk dobbanásáig.

Minden mozgásban van tehát bennünk és körülöttünk egyaránt. A prana flow célja pedig az, hogy bekapcsolódjunk ebbe az elementáris áramlásba és ezen keresztül tapasztaljunk meg az energia végtelen folyamát és az egységélményt.

És még mindig folyt. köv.:)

*Shiva Rea, 2016, Elemental Vinyasa: Embodying the Flow of Nature

Shiva-val Apollón-ig: Prána flow a görög szentélyben

I. rész A tökéletes helyszín

Vitathatatlan, hogy Shiva Rea-nek kiváló érzéke van ahhoz, hogy a Földbolygó különleges, régi gyógyító helyeit felkutassa, visszaemelje méltó helyükre és ismét a szellemi gyakorlás szent terévé transzformálja. A Los Angeles-i születésű Shiva  a vinyasa flow jóga stílus meghatározó alakja, a prána flow rendszer kidolgozója, a jóga alkímistanője, örök zarándok, nő, anya, globális jógaoktató.

A nyári kurzusainak egyik helyszíne Dephi (Dephoi) , az ókori Görögország vallási, kulturális központja, a világ köldöke (omphalos), a hely ahol a Zeusz által szabadon engedett két sólyom a világ végeiről , a két pólust egyesítve itt találkozott, ide tért vissza.

A Parnasszus lábainál fekvő Delphi-ben található az Apollón kultusz egyik legjelentősebb szentély –együttese benne az ókori világ leghíresebb jósdájával. Ég és Föld találkozása ez itt, a kiindulási pont, a görög mitológia és hitvilág forrástörténeteinek helyszíne. A szentély szívében itt égett az „isteni fény” (hesztia) örökmécsese, melynek lángját Prométeusz lopta el az istenektől az embereknek. Itt győzte le Apollón Gaia (földanya) gyermekét Püthont a sárkánykigyót , itt közvetítette az égiek válaszát a szent transzba, isteni megszállottság ( enthuziaismus) alá került Püthia (oraculum) és a számos kultúrkörben megjelenő nagy vízözön után itt, a Parnasszoszon kötöttek ki a túlélők és itt kezdődött az új emberiség története.

 

A sziklák közötti szurdokból itt fakad a Kasztalia, a tisztaság szent forrása, a megtisztulás kultikus helyszíne, a nimfák, múzsák lakhelye. Ez itt tehát az ihlet forrása, "a szépség, a művészet eszményi helyszíne, a költészet otthona, a tökély és halhatatlanság jelképe."

Innen a mediterrán hőségben, egy izzasztó sétával érhetjük el a Kórükioni-barlangot (Korikio Andro), amely a kecskelábú , félig isten, félig ember Pán és vele együtt a nimfák, és tüneményes lények, tündérek lakhelye. A szentségében szinte érintetlen cseppkőbarlang kutatások szerint delphi ősi, eredeti gyógyító helye, a papok, papnők és a Püthia felkészülésének, spirituális gyakorlásának helyszíne.

Delphiben tehát körülvettek bennünket az Istenek, de ha mindez és a mitikus hősök lehelete valakinek még nem lett volna elég lelkesítő, maga a látvány, a hely tökéletes fekvése bizonyosan elbűvölte volna. A teraszokra épült városka csodás hegyekkel, pompás sziklákkal körülvéve egy zöld a szurdok fölött magasodott, háttérben a hűs tenger látványával. Az egész fura mód emlékeztetett a távoli Peru-ra,  a Machu Picchura, ahol a teraszos építkezés mellet szintén nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a szentélyek harmonikus helyeken, az elemek kiegyensúlyozottságában , a föld, a víz, az ég együttes látványában épüljenek.  Most amint e sorokat írom beugranak a párhuzamok, hiszen az inkák fővárosa, Cusco szintén fontos napkultusz hely, akárcsak itt az Apollón szentély és a hely nevének jelentése   „ a világ közepe”  is emlékeztet a világ köldökére.

De az érzés emlékeimben nemcsak Peru lüktet, hanem Hawaii is. Az aktív vulkánokkal teli Nagy Szigeten minden évszak, minden éghajlati öv, minden elem egyszerre jelen van, minden elem aktív és egyben tökéletesen kiegyensúlyozott. Az ayurvéda szerint tökéletes hely a gyakorlásra.

Nos azt hiszem helyszín berendezésre került. A hangulat megteremtve. Shiva Rea, kezdődhet a jóga óra!:)

Hétköznapi flow

Mindenki kész. Indulunk. Jó mélyet szippantok a nedves, csípős kora reggeli erdőszéle illatából. Lépés közben még egy kicsit igazgatom a ruházatom, mocorgok a hátizsákom alatt. Most már kényelmes. Minden egyes lépéssel távolabb kerülünk az autótól és minden egyes lépéssel közelebb az erdőhöz. Lassan elhagyjuk a műutat, letérünk a kék jelzésre és a csapás emelkedőbe fordul. Érzem életre kelnek az izmaim, a testemben ébred a hő, kezd belül izzani a tűz. Ritkulnak az udvarias, baráti beszélgetések, növekszik a pulzusszám, kezdődik a lélegzetvétel ideje. Csendesedik a szó, hangosabbá válnak a gondolatok belül, fél szemmel felfelé sandítok meddig tart még az emelkedő.

Még bennem kattog az elmúlt hét hajtása és millió feladata zakatol az elmémben. Néhány elejtett, jelentéktelennek tűnő mondat bukkan fel a fejemben, ismétlődik, mint egy régi, beakadt lemezjátszó szüntelen. Észreveszem, hogy mind-mind magammal hoztam őket, pedig itt semmi hasznukat nem veszem.

A lépéseim lassan automatikussá válnak, a pulzus új egyensúlyt talál. Vetkőzöm. 1 réteggel kevesebb. Most már érzem friss levegő érintését a bőrömön, érzem, ahogy hozzáér a hideg az orromhoz, érzem, ahogy beáramlik ez a jóság egészen a tüdőmig. Minden molekulájában friss, páradús, nedves avarillat. Újabb emelkedő. A testem kész, örömmel veszi a munkát. Vetkőzöm megint. Még egy felesleggel kevesebb.

Távolodunk, de én mégis közeledek. Észrevétlenül hagyom, hogy az erdő engem szippantson be végre. Most már látom, amit eddig még nem, a színpompás leveleket, a titokzatos mohákat, az örökkévaló sziklatömböket a tarka lepkék szárnyának elalvó pillogását. Kirándulunk.

Majd a talaj egyszerre igen hepe-hupássá változik, hol sűrű össze-visszaságban fonják be az utat a gyökerek, hol csúszós, sáros, mozgó, amorf sziklatömbök nehezítik a lépéseket, máskor meg görgős kavicsok teszik viccessé a dülöngélő embereket. De a legtöbbször, mindez egyszerre. Egy meredek lejtőn lefelé. Nincs megszokott séma. Nincs automatizmus. Minden lépés más. Minden lépés egy új helyzet és új megoldást vár. Állandó, dinamikus egyensúlyban kell lenni. Az előre megfontolt, erős elhatározás, a megtervezett lépéshez való ragaszkodás itt nem ad stabilitást. Sokszor a dolgok nem azok, aminek látszanak. A stabilnak tűnő mégis megmozdul, a száraznak látszó valahogy megcsúszik, de fordítva is igaz. Már felkészültél a megcsúszásra, de felbukkan egy kegyes, kis mohadarab és mégis megtart. Pillanatról pillanatra új körülmények vannak és a másodperc törtrésze alatt kell felülbírálni a korábban jónak tűnt lépéskombinációt. Figyelni kell. Mindig. Éberen.

Nem tudsz kívül maradni a helyzeten. Magába szippant teljesen. Működnek az ösztönök, amelyek óvatosságra, védekezésre segítenek. Bennünk munkálnak a vélt és valós félelmek, korábbi esés- és ütődés tapasztalatok. ”Csak lassan, csak megfontoltan! Csak tudatosan, csak kontrolláltan!”

De ekkor minden lépés döcögőssé válik, a térdek és a lábak a fékezéssel, csillapítással óriási terhelést kapnak, az idegrendszer minden apró kibillenést intenzíven korrigál. Az izmaid, az ízületeid jeleznek, a figyelmed erőlködik és az elméd lázad. ”Mikor lesz már ennek vége? Mit keresek én itt egyáltalán?!”:)

De ha egy picit megengeded magadnak a lendületet, ha hagyod, hogy a kibillenés erejét felhasználd a következő lépésben, ha a figyelmed egyszerre van jelen a külső tereptárgyakon és a belső egyensúlyodban, akkor a feszültségből könnyedség lesz. A görcsös erőlködésből, finom elegancia. Akkor minden más megszűnik, nincsenek zavaró gondolatok, nincs belefeszülés, csak optimális erőkifejtés; egyenletes, puha légzés; éber, de ellazult figyelem. Ekkor nem kényszer, hanem természetes a változás és a változtatás. Akkor lázadás nélkül tudod, hogy ez a lépés, az előrehaladás, a jógagyakorlás törvényszerűsége, nem egy erő, ami ellened hat. Akkor megszűnik benned a méltatlankodás, a másra, jobbra, kényelmesebbre való vágyakozás és csak élvezed az „akadályokat”, amelyek már nem nehézségek többé, hanem a kirándulás, a jóga, az élet természetes részei. Eggyé válsz az erdei úttal, a jógamatraccal élvezed a lépések és az ászának változatos ritmusát és legbelül mosolyogsz a szüntelen mozgásban. Tat Tvam Asi.

Miért?

  Hétköznapi mozgatóink, avagy tudatosság a rutin mögött

Ez az a kérdés, amit gyerekként, amikor tanuljuk e világ szabályait, ismerkedünk a földön érvényes „törvényekkel” milliószor felteszünk, de az idő és az életünk előrehaladásával egyre inkább elalszik bennünk.

Benne van ebben az is, hogy egyre több ismeretet sajátítunk el, megnő a tudás és a tapasztalás is bennünk és számos dolog egyértelművé és világossá válik. De nyilván összefüggésében van a szocializációnkkal is, amelyben megtanuljuk, hogy mikor mit lehet, mit illik megkérdezni, megkérdőjelezni. A kérdésfeltevései kedvünket és a kérdéseink tartalmát az is befolyásolja, hogy korábban egy-egy adott témában a szüleinktől, társainktól, tanárainktól milyen mélységű, milyen minőségű válaszokat kaptunk. És persze sorolhatnánk a tényezőket, amelyek befolyásolják a kérdéseinket, de tény, hogy idővel egy csomó tevékenységünkben, szemléletünkben, kialakul bennünk egyfajta rutin és beidegződés. És már nem kérdezzük meg magunktól, hogy miért, hanem csak leszegett fejjel haladunk a kijelölt ösvényen, abban a hitben, hogy tökéletesen ismerjük azt és sokszor fel sem pillantunk a megszokásból.

A rutinnak természetesen van helye az életben, hiszen a hétköznapi életünket egyszerűbbé és gyorsabbá teszi. Biztosan Te is sok időt töltesz az interneten vagy közösségi portálokon. Kétségtelen, hogy gyorsan lehet információt szerezni és hatékonyan kommunikálni. Vegyük azt az egyszerű példát, hogy ha minden egyes alkalommal, amikor készítesz egy fényképet és posztolsz, akkor eltöprengsz a mobiltelefon és az internet működési elvén, az összeköttetésen, a kapcsolódáson, majd az adott tevékenységed értelmén és szükségszerűségén, vagy azon, hogy hogyan hat majd ez a poszt, hogy valóban azt fejezi-e ki, amit megosztani szeretnél. Nos ez eléggé megnövelné az erre szánt időt, de mégsem mondom azt, hogy teljesen értelmetlen dolog lenne. Éppen az ilyen kérdések vezetnek új ötletekhez, a kreativitás megnyilvánulásához, de legalábbis a figyelem és az éberség fenntartásához.

Én ezért nagyon fontosnak tartom, hogy ha a jóga gyakorlás útjára lépsz (de bármilyen más tevékenységről is legyen szó), hogy a lehető legőszintébben kérdezd meg önmagától, hogy: MIÉRT?  Miért a jógát válaszod? Biztos, hogy annak a kevéske szabadidőnek, energiának, ami rendelkezésedre áll ez a legjobb letöltési módja számodra? Biztos, hogy ez az út, ez a módszer vezet oda, ahová menni szeretnél?

A válaszok egyénenként nagyon különbözőek lehetnek, de a legfontosabb, hogy azt a választ ad meg, ami a leginkább megérint, ami a leginkább felvillanyoz, amikor zsigerből érzed, hogy EZ AZ! EZ A CÉLOM! EZT SZERETNÉM ELÉRNI! IGEN, EZÉRT CSINÁLOM!

Légy magadhoz őszinte! Ne az egészség általános üzenetébe burkolózz, ha formás popsit szeretnél. Ne kényszerítsd bele magad a megvilágosodás keresésébe, ha a fájó hátadon szeretnél enyhíteni. Ne a mindent megváltó bölcsességet hajts, ha előbb szeretnél megerősödni az érzelmeid, félelmeid uralásában.

De találd meg azt a célt, ami akkor is kitartásra sarkall, amikor nehéz. Amikor elfáradtál, amikor elkedvetlenedtél. Mert csakis a számodra megfelelő cél, a megfelelő szándék éltet és ad erőt. A nem megfelelő pedig kialszik benned. És hibáztatod a módszert, az eszközt, arra hivatkozván, hogy „ez nekem nem jön be” vagy még inkább „na, ez sem jött be”, pedig lehet, hogy csak rosszul mérted fel önmagad.

A célok és a mozgatónk persze térben és időben is változnak, mint ahogy mi magunk is. Ezért érdemes időről-időre újra feltenni a kérdést: Miért? Vannak célok, amiket elértünk és tovább kell lépnünk, vannak célok, amik elavulnak bennünk és kiüresednek. És olyan is van, hogy az úton felismerjük, hogy valami előrébb kerül az életünkben, adódik egy részcél, vagy valami pillanatnyilag prioritást kell, hogy kapjon.

Ne hagyd ki, kialudjon a szemedből a kérdések keltette kíváncsiság és a válaszok keltette lelkesedés. Tudd, hogy mit, miért teszel. Értsd, éld az életed úgy, hogy szándékaid szem előtt tartod, mert akkor a motivációd szelét be tudod fogni a vitorládba, amely a céljaidhoz repít szélsebesen.