-rp-
A mai nap feladata a karácsonyi fogások leküzdésére koncentrálódott.:-) Sok-sok hasizom.
A teremben iszonyatos meleg volt, rotyogtunk mindannyian. Azt hiszem lassan érik a bikram jóga, bár tartok tőle, hogy kollabálok (ezt a szót még a jogsi szerzésekor az EÜ órán tanultuk, és Hajnal Gabival állandóan ezen kuncogtunk, teljesen áthatotta életünket a kollabszis jelensége:-).
A lábam még nem tökéletes, így jó néhány feladat kihagyására kényszerültem. A térdfordítás, keresztbe tett lábakkal való ülés, bizonyos lábnyújtó feladatok kimaradtak vagy látszattevékenységbe fulladtak. Ejnye!:-)
 |
| Szúrja Namaszkár: a tűzgyakorlat |
A napüdvözletet (Szúrja Namaszkár) is terítékre került, de ez így egyben ismét egy olyan változat, amivel még nem találkoztam. Pedig azt hittem, hogy most már lassan a repertoár végére érek.
Az eltérés leglátványosabban a 3 középső mozdulatban mutat lényegi eltérést. A 4. mozdulatban teljesen lábakra terhelünk, nem támaszkodunk a talajon. A csípőt toljuk a talaj irányába, miközben igyekszünk a hátat hátrahúzni. Ezt nem a hegyállás követi, hanem egy hátnyújtás babapózban. Majd a karokra való átterheléssel előre megyünk a 6. mozdulatba, így hogy csak az áll, a mellkas, és a lábfej támaszkodik. Gyakorlatilag ez ennek a verziónak a leginkább erőigényes része, de összehasonlítva a többi, általam ismert napüdvözlet versenyében is messze ez a legnehezebb. A többi mozdulat minimális eltérést mutat, aminek én most nem látom a jelentőségét, de nem zárom ki, hogy van neki:).
Érdekes volt a légzés megfigyelése. Az teremben lévő óra kattogására számolnunk kellett a ki és belégzések időtartamát a normál légzésünk ütemében. Ez megtettük az óra elején és az óra végén is. A gyakorlás hatására nálam nem változott a légzés időtartama (nem nött, de nem is csökkent), az viszont bizonyos, hogy a kis és belégzések hossza szabályosabb volt és kiegyenlítettebb az óra végén. Állítólag később erről részletesebben is
tanulunk majd.
Az óra igazi érdekessége, legalábbis számomra a spontán kialakult uddzsaji légzés volt. Az oktatóktól többször hallottam már ezt és joga videókon is találkoztam vele. Próbálgattam is, de valahogy eddig mindig olyan erőltetett volt. most meg valahogy egyszerűn csak jött. És ott volt. És nagyon érdekes volt. Úgy érzem, hogy ez a légzés maga nagyban segíti a feladatok végzése során az elmélyülést. Egyszerűen nyugtatólag hat a testre és az elmére is. Könnyíti a fizikai megterhelést (fájdalmat, húzódást, feszültséget), miközben ritmust is ad valamint megnyugvást az állandóan zakatoló elmének. Fantasztikus volt, hogy nem kellett megerőszakolnom a saját légzésem, préselni a tüdőm, légzőjárataim, hogy elérjem ezt az állapotot.
Azt hiszem nem hoztam szégyent Vader Nagyúrra :-)
Az uddzsájí kifejezés egyébként győzedelmest jelent, ugyanakkor felfelé kiterjedőt is.
Erről a légzésről bővebben itt (is) lehet olvasni:
http://hotashtanga.blogspot.com/2009/12/uddzsaji-pranajama.html
A nap elméleti része a 8 lépcső (radzsa jóga) ismertetése volt, amivel a későbbiekben részletesen is foglalkozunk majd.
A rádzsa jóga az önfegyelem, belső nyugalom, derű, önuralom, megismerés és gyakorlás "Királyi útja".
A rádzsa (ashtánga) jóga nyolc szintje:
De erről majd részletesen később.:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése