Persze az is lehet, hogy csak tükörképemet látom a környező világ megnyilvánulásaiban, mert én magam sem vagyok erőm teljében.
Az elmúlt 6 napban ugyanis "fényevő" lettem. Semmit sem kívántam enni és csak csekély mértékben, egy-egy korty erejéig voltam képes inni. Hányingerem, hasmenésem, mint a most divatos, rendes vírusok velejárója, nem volt. Persze iszonyatosan erőtlen voltam és fáradékony. A céges "Olimposzra vezető" lépcsősor, 12 foka komoly kihívást jelentett, amelynek tetején megpihenni vágytam és kényszerültem. Szóval így teltek fényevésben napjaim boldogan (mert kedélyállapotom a totális nem evés ellenére meglehetősen jó volt), de a közelgő tátrai tanfolyam miatt muszáj erőltetnem a megerősödést, azaz másképp evési erőszakot elkövetni önmagamon üdvös.:-) Szóval tegnap elkezdtem enni, bár semmit nem kívántam és ma is ettem bár annyira nem dobott fel, de estére egészen követelte a gyomrom a neki járó pirítóst. Ennek az lett az eredménye, hogy hip-hop jó néhány kiló eltűnt rólam (egzakt adatok nem ismertek...eszköz híján....), eléggé észrevehető módon, hiszen nadrágjaimban igen szellősen elférek.
Erőnlétem felmérésére elmentem erre a próbaórára. Igyekeztem csínján bánni önmagammal, de így is gyakorlatilag az első 15 percben remegtek a lábaim. (Szép kilátások a Tátrába.) A feladatok számomra túlontúl kapkodóak, (politikailag korrektül) meglehetősen dinamikusak voltak.
Azt hiszem igénylem, hogy bele tudjak helyezkedni, feledkezni egy-egy pózba. A jógában kifejezetten jól esik áthasson egy -egy érzés, amelyet az adott asana vált ki. A bemelegítés hányaveti volt és a feladatok sorrendje sem túl szerencsés. Hiányzott belőlük a felépítettség, egy folyamat kidolgozása.
Viszont érdekes volt megfigyelnem és megéreznem, hogy mennyire könnyű a testem. Mennyire könnyű mozgatni és emelni ezt a kis megfogyatkozott hordozót. Mintha nem is az enyém lett volna, csak úgy szállt, röpült.:-)
Ebben a stílusirányzatban számomra újdonság a sok-sok ének és mantra. Egyre inkább kezdek rádöbbenni az éneklés erejére, amely zeng benned, ez által kívül és belül is életre kelti a dal üzenetét.
Volt több érdekes feladat is ehhez kapcsolódóan. Törökülésben (egyenes gerinccel) egy szót ismételgettünk perceken keresztül. A SAT-NAM kiejtésével ki-be áramló levegő segítségével igyekeztünk az önmagukban lévő erőt, energiát mozgatni. Nagyon különös volt látni, ahogyan az oktató a teljes felsőtestének energiáját képes aktiválni. Én úgy éreztem nekem jól megy, de a biztonság kedvéért a tükörben ellenőriztem a tüdőm, hasam mozgását. Meg kellett állapítanom, hogy a belső érzet nagyon eltér a kívül láthatótól. Teljes erőbedobásom ellenére tükörképem felsőteste olyan nyugodt volt, minta a épp most érné el a samadhi állapotát és boddhisattvává válna. Csak most épp nem ez volt a feladat.:-)
A másik érdekesség nemcsak egy szó, hanem egy egész ének volt. A dalolás nem volt kötelező, de a meditációhoz tartozott. Ezt szintén törökülésben végeztük, könyökünket behajlítva, tenyereinket egymástól 20-25 cm-re közelítettük, virtualizálva egy gömböt, melyet a kezünkben tartunk. Ebbe a Gömbbe :-) bármit képzelhettünk, amit csak szerettünk volna, aminek erőt, energiát szántunk. Egyenes háttal ülve egészen komolyan éreztem energetizálódni a tenyerem, amelyben szép lassan, felváltva minden szerettem beleképzeltem. A leghosszabb ideig azonban Aput (így utólag is mindenkitől bocsi), mert úgy ítéltem meg, hogy erre most épp neki van a legnagyobb szüksége, hogy visszanyerje hitét.
Az asszociáció éppen innen jöhetett mert ráébredtem, hogy a jóga namaste és az imára kulcsot kéz (mindkettő az érzékek lecsendesítését és befelé figyelést kíván), a templomi ének és a mantra (a külső és belső megerősítése egy üzenetnek, amely a te rezgésedből indul és egy közösség rezgésévé válik és felerősödik) tulajdonképpen teljesen azonos tőről fakad és azonos célt szolgál.
Szóval egészen értékes kis felismerés kerekedett ki ebből az órából váratlanul....
Lassan tényleg eljutok a paradigmaváltáshoz.:-) Rám fér.:-)
2011-01-27-tzs-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése