-rp-
Ma iszonyatos hát- és vállfájással érkeztem az órára. Egész nap lelketlen, monoton munka szegezett a géphez. Ezt érezte a testem, de a lelkem is rosszul éli meg a gépies, mechanikus, anti-kreatív munka terhét. Szerencsémre (természetesen véletlenül :-) épp a vállízületet és a hátat javító feladatok jutottak mára. És VÁLLig :-) állíthatom, hogy ezek beVÁLLtak.
Még mindig küszködök a hanyatt fekvésben történő derék leszorításos feladat végrehajtásától. Ez persze nem egy nagy szám, hiszen csak egy kiinduló állapot bizonyos asana-k elvégzéséhez, de nekem nagyon nem megy. Valószínűsítem, hogy a szertornás múltam a mumus, amely korai gyermekkoromban belém égetett bizonyos tartásmintákat.
Szóval a hasat be, aztán homorítás jól. Nos ez meghozta a gyümölcsét és sajnos az elülső csípőizmaim megrövidültek, amelynek hatására iszonyatos kín keserv közepette sem tudom kiegyenesíteni vagy leszorítani a derekam. Mint kiderült erre a legjobb feladat a salabhasana azaz a sáska póz. Számos változata létezik, a lábak és a karok pozíciójától függően. Egyszerűbbek és bonyolultabbak. Például ilyenek:
A salabhasana fokozza az emésztést, megszünteti a szorulást és jótékony hatással van a vesékre is. Erősíti a gerincet és a hát izmait.
Nos...mint is mondhatnék...a feladat adott :-)
Elméletileg a légzést vettük :-). A jógában ez kiemelten fontos, az egész gyakorlás igen szerves része. Nagyon szoros összefüggésben van az elmeállapottal. Az érzelmeinkben vagy a kívülről jövő eseményekre, történésekre adott reakcióinkban megfigyelhető légzés-motívumunk megváltozása (a nyugalmi vagy normál állapothoz képest). Érdemes (és szembetűnő) megfigyelni az erős válaszreakciót kiváltó dolgokat. Az ijedtség, a félelem, esetleg meglepettség vagy meghatottság mind-mind megnyilvánulnak a légzés megváltozásban. De fordítva is igaz. Vagyis a légzés szabályozásával, tudatosításával befolyásolhatjuk az érzelmi és elmeállapotunkat. Így uralhatjuk az elmét, megőrizhetjük nyugalmunkat és a józan ítélő képességünket a legnehezebb, legstresszesebb helyzetekben is. A légzés tudatosításának gyakorlása egy hosszú folyamat. Kezdetben a hétköznapi cselekvéseink közben is érdemes pár pillanatra, percre odafigyelni a légzésre és aztán ezt fokozatosan kiterjeszteni hosszabb időtartamra.
A relaxáció során megtapasztalt elmeállapot valamint az ehhez az állapothoz kötődő légzés (üteme, mélysége, hossza) jó alapot ad ahhoz, hogy ehhez a tapasztaláshoz visszatérhessünk,amikor csak szükségünk van rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése