Minden EGY

Mióta az eszemet tudom mindig vonzódtam az erdőkhöz, hegyekhez, valamint 

a kis- és nagy vizekhez, folyó, hullámzó vagy akár álló formájukban. Kezdetben

tudat alatt, majd később teljesen tudatosan kerestem a kapcsolatot, 

a kapcsolódást a természettel. A Természet az, ami feltölt, ami segít rendezni 

a gondolataimat és amely minden szinten letisztít, megtisztít.

Élve ennek a meleg, hosszú ősznek a csodás ajándékával, amíg lehet

igyekszem a teendőim egy részét a szabadban végezni. Történt a minap,

hogy egészen felszerelkeztem: kemping szék, inni való, gyümölcs, 

nyári ruha (de meleg takaró is, ha…), olvasnivaló, toll, jegyzetfüzet és 

kint töltöttem szinte az egész napot.

Végezvén az aznapra tervezet „feladat-penzumommal”, 

a MEGELÉGEDETTSÉG (santosha) finom érzése kerített hatalmába. 

Ritka vendég Ő nálam. De most itt volt! Boldog voltam, hogy szépen

haladtam a dolgaimmal, boldog voltam attól, hogy azzal foglalatoskodhatom,

ami igazán érdekel, boldog voltam, mind attól, amit megértettem, 

ami összeállt, szintetizálódott bennem. Hagytam magam egészen 

átitatódni ezzel az érzéssel. Nem siettem.

Felnéztem a papírjaimból és a szemem elé tárult az engem körülvevő 
hatalmas fák különleges formáinak látványa. A lemenő nap sugarai 
áttündökölték az ezer színben pompázó leveleket.

Ekkor lágy szélfuvallat indult, megérintette, üdvözölte a fákat. A levelek
kedvesen mosolyogva rezegni kezdtek, mintha ők is kacagtak volna örömükben.

Mérhetetlen szépségben és harmóniában tündökölt minden körülöttem.
Éreztem, hogy csordultig telik a szívem szeretettel. Hogy a teremtés szépsége, 
intelligenciája, öröme kívül-belül átjár engem is. Bennem rezonál a 
Létezés-Tudatosság-Boldogság (Sat-Chit-Ananda) érzése és ez az 
életörömmel teli vibráció egyszerre, egy hullámhosszon rezeg körülöttem és 
bennem, elmosva énem határait, kitágítva lényem egy nagyobb egységbe,
a Létezésbe emelve.

Minden Egy. - idéztem fel magamban a sokat hallott, olvasott mondatot,
amikor az egészen lassú összepakolás után, a „K” hídon a belváros felé 
indultam ismét. És a túlparton a „forgalomba” visszatérve beszivárogtak 
a gondolat-buborékok, felbukkantak a hétköznapi feladatok ... ismét....